A Toulouse egyelőre gyenge az élvonalhoz

A Toulouse FC két év alatt megjárta a poklot és a mennyországot is: 2001 nyarán az élvonalban amúgy is kieső helyen végzett gárdát pénzügyi gondjai miatt még egy osztállyal lejjebb sorolták, vagyis a klubnak az amatőrök között, a harmadik osztályban kellet elindulnia. Az egyesületnél azonban nem estek kétségbe, és két esztendő alatt sikerült visszakerülniük az elitbe, ahol azonban, egyelőre úgy tűnik, nem tudnak megkapaszkodni.

A 2000-2001-es pontvadászat minden francia labdarúgó-szerető számára rémálommal ért fel, hiszen a bajnokság nem annyira a remek játéktól és az eredményektől, hanem a rengeteg botránytól volt hangos: akkor volt az emlékezetes útlevélbotrány, amelynek kapcsán a kluboktól hol levontak pontokat, hol pedig visszaadták azokat, és félő volt, hogy a kiesés sorsa nem a pályán, hanem a zöldasztal mellett dől el.

Végül nem így történt, az AS Saint-Etienne visszakapta menet közben levont pontjait (igaz, így is búcsúzni volt kénytelen), és az eredetileg a másodosztályba visszaminősített Olympique Marseille is megúszta a kiesést. Csak a Toulouse FC járt rosszul: a klub az utolsó előtti helyen végzett a pontvadászatban, így kiesett a legjobbak közül, ám a liga a TFC-vel szemben érvényben tartotta az eredeti szankciót, vagyis a klubot egy osztállyal lejjebb sorolta. Mindez azt jelentette, hogy a gárda nem a második, hanem a harmadik vonalban volt kénytelen elindulni.

Az élvonalban szerepelt profi játékosoknak pedig nem nagyon akaródzott ebben a divízióban szerepelni, így a vezetőség kis híján a teljes keretet szélnek eresztette. Csupán négyen maradtak hírmondónak: a kapus Christophe Revault, a védő Stéphane Lievre és William Prunier, valamint a csatár Anthony Bancarel. A keretet az alacsonyabb osztályokból, illetve az utánpótlásból töltötték fel, a kispadra pedig az az Eric Mombaerts került, aki az elmúlt években a TFC korosztályos együtteseit irányította. A húzás végül is bejött, hiszen a rendkívül fiatal átlagéletkorú gárda a negyedik helyet szerezte meg a harmadosztályban, és ezzel kiharcolta a feljutást, de a folyamat nem állt meg, hiszen a Toulouse az előző szezonban nagy meglepetésre a Ligue 2-ben is az élen végzett, vagyis a lehető legrövidebb idő alatt visszakerült a legjobbak közé.

A rendkívül gyors feljutás természetesen hatalmas öröm fogadta a klub háza táján, Mombaerts mester ugyanakkor kissé aggódva gondolt bele abba, hogy csikócsapata képes lesz-e felvenni a versenyt az élvonalban is. A három rutinos futballistán, Revault-n, Lievre-en és Prunier-n kívül (Bancarel a nyáron szögre akasztotta cipőjét) ugyanis senkinek sem volt komoly élvonalbeli tapasztalata a keretben, és a helyzet a nyári igazolások során sem változott érdemben.

Az egykori saját nevelésű és az idén a klubhoz visszatért támadó, Nicolas Dieuze a maga 58 első osztályú találkozójával valóságos veteránnak számított a többiekhez képest. Az Olympique Lyontól kölcsönkapott ifjú középpályás, Florient Balmont kilencszer, a tavaly nyáron leigazolt Anthony Braizat négyszer (de még hét évvel ezelőtt), a szintén egy évvel korábban érkezett Mathieu Puig és Christophe Avezac, valamint a nyáron szerződtetett Ludovic Clément pedig egyaránt kétszer-kétszer szagolhatott bele a francia élvonal légkörébe. Valamelyest javított az összképen a két frissen szerződtetett légiós, hiszen a szerb Predrag Ocokoljic kétszer hazája válogatottjában is pályára léphetett, a brazil Eduardo da Silva pedig a belga pontvadászatban rúgott 12 gólt az előző szezonban.

Az első fordulók eredményei aztán igazolták a szakvezető félelmét, hiszen a csapat hat fordulón keresztül képtelen volt nyerni, pontot is csak kétszer szerzett, mi több az ellenfél kapuját is csupán két alkalommal vette be. A hetedik játéknapon a szintén újonc FC Metz ellen aztán megtört a jég, de ez sem adott túl sok lendületet a gárdának, amely azóta csak egy alkalommal győzött, és 13 forduló után az utolsó előtti pozícióban szerénykedik a tabellán.

Ráadásul Mombaerts a nyolcadik játéknapot követően meglepő lépésre szánta el magát: kitette a kezdő tizenegyből a gárda legrutinosabb futballistáját, az egyszeres válogatott védőt, a Manchester Unitedet is megjárt William Prunier-t, aki azóta mindössze egypercnyi játéklehetőséget kapott. A csapatkapitány helyét a fiatal elefántcsontparti Issoumaila Dao foglalta el, de nem mondhatni, hogy vele sokat javult volna a védelem teljesítménye: míg Prunier-vel a hátsó alakzatban a TFC nyolc találkozón 12 gólt kapott, addig Dao öt mérkőzésén tízszer került a hálójába a labda.