A galloknál az év első hétvégéjén (az angolokhoz hasonlóan) nem bajnoki, hanem kupafordulót rendeztek, a tét a legjobb 32 közé jutás volt. Az élvonalbeli együttesek most csatlakoztak a küzdelembe, és hat első osztályú csapat számára ez rögtön a végállomást is jelentette.
A legnagyobb meglepetést a Guingamp búcsúja okozta, mert bár a breton együttes a bajnokságban meglehetősen rosszul áll, így is kevesen gondolták volna, hogy a negyedosztályú Bayonne is legyőzhetetlen lesz számára. Pedig így történt, igaz, nem akármilyen izgalmak között: a találkozó során hol az egyik, hol a másik csapat állt jobban, a rendes játékidő 3-3-as döntetlent hozott, majd a ráadásban mindkét oldalon egy-egy gól született.
A büntetőpárbajt aztán a hazaiak végezték jobban, így a Guingampnak a továbbiakban már csak az élvonalban való bennmaradással kell foglalkoznia. Szintén alacsonyabb osztályban szereplő gárda ellen esett ki két korzikai csapat: az Ajaccio, amely hazai pályán kapott ki a Gueugnontól - utóbbi együttes egyébként Franciaországban valódi kupacsapatnak számít, pár évvel ezelőtt szintén másodosztályúként például megnyerte a ligakupát -, illetve a Bastia, amely a Besancon otthonában vérzett el. A többi élvonalbeli gárda a legjobbak között szereplő csapattól kapott ki: a Metz hazai pályán szenvedett 2-0-s vereséget a listavezető Monacótól, a forduló legnagyobb rangadóján pedig az Auxerre ugyanilyen arányban verte a Sochaux-t.
A legnagyobb érdeklődés azonban a Marseille-Strasbourg párviadalt kísérte, elvégre az OM-ben ezen a találkozón végre pályára léphetett a válogatott kapus, Fabien Barthez, aki már hónapok óta a csapattal edzett, de a FIFA szabályai értelmében hivatalosan csak most szerződtethették. A hálóőr bemutatkozása jobban nem is sikerülhetett volna: azok után, hogy a rendes játékidőben 1-1-es döntetlen született, a büntetőpárbajban előbb a svéd Farnerud, majd a szenegáli Niang tizenegyesét hárította, hogy a mindent eldöntő büntetőt ő maga értékesítse.
A skótok hagyományosan Celtic-Rangers örökrangadóval kezdik az évet, és ez alól a 2004-es esztendő sem volt kivétel: a hét végi fordulóban Old Firm-mérkőzésre került sor, és sokak szerint már a bajnoki cím sorsa is eldőlt a találkozón. A Celtic ugyanis hazai pályán sima, 3-0-s győzelmet aratott ősi riválisa felett, és ezzel előnye máris 11 pontosra nőtt, noha még csak 19 fordulót bonyolítottak le.
A Rangersben a mérkőzésen mutatkozott be a pár napja a Dundee FC-től igazolt skót válogatott középpályás, Gavin Rae, aki azonban alig valamivel több, mint fél órát töltött a pályán, mivel sérülés miatt még az első félidőben le kellett cserélni. A glasgow-iaknak azonban vele sem nagyon ment a játék, a hazai csapat az első percektől kezdve fölényben futballozott, és a vendégek az első játékrészben egyszer sem veszélyeztették a Kelták kapuját.
A Celtic elsősorban a magasan előreívelt labdákra, illetve a pontrúgásokra épített, és a taktika tökéletesen bejött, hiszen mindhárom gólt ilyen akció előzte meg. Az első találatnál a szerencse is a hazaiak mellé állt, hiszen a bolgár Sztilian Petrov csukafejesébe a Rangers német kapusa, Stefan Klos beleért, és a labda előbb a jobb, majd a bal oldali kapufát is érintette, mielőtt túljutott volna a gólvonalon.
A második félidőben Henrik Larsson előbb a kapufára fejelt egy labdát, majd az ezt követő szögletet a szlovák védő, Stanislav Varga juttatta a hálóba. A pontot az i-re a Celtic angol középpályása, Alan Thompson tette fel, amikor védhetetlenül csavart a felső sarokba egy szabadrúgást. A Kelták ezzel sorozatban 18. bajnoki győzelmüket aratták, ami új klubrekord, és ebben a szezonban eddig mind a tíz hazai meccsüket megnyerték.
Ugyan a listavezető mestere, Martin O'Neill szerint az aranyérem sorsa korántsem dőlt el, de innentől kezdve a Celtic már csak elveszítheti a bajnoki címet. A Rangers egyetlen szerencséje, hogy a második helye majdnem ugyanolyan biztos, mind riválisa elsősége: a harmadik Hearts ugyanis 14 ponttal áll mögötte.