Érik az edzőcsere a Real Betisnél

A 2001-es feljutás óta a Real Betisnek nem voltak kiesési gondjai, sőt a sevillai együttes mindkét alkalommal a tabella első felében végzett. Mindezek alapján a klub ambiciózus elnöke, Manuel Ruíz de Lopera jogosan tűzhette ki célul együttese elé a nemzetközi kupaszereplés kiharcolását, ám jelenleg úgy tűnik, hogy a zöld-fehéreknek a bennmaradásért is alaposan meg kell majd küzdeniük.

A Real Betis a 2001-2002-es szezonban újoncként az elismerésre méltó hatodik helyen végzett, a legutóbbi pontvadászatban pedig úgy lett nyolcadik, hogy heteken keresztül még a dobogó sem tűnt elérhetetlennek a gárda számára. A bajnoki hajrá aztán nem a legjobban sikerült a csapatnak, de a sevillaiak ezt leginkább a gárdát sújtó sérüléshullámnak tudták be, éppen ezért a jelenlegi pontvadászatnak nagy önbizalommal vágtak neki.

A nyáron viszonylag jól sikerült erősíteni, az uruguayi Alejandro Lembo, valamint Contreras, Ismael, Tote és Martín Palermo érkezésével a keret sokkal kiegyensúlyozottabbá vált, nem csoda, hogy a presidente, Manuel Ruíz de Lopera kijelentette: amennyiben a gárdát elkerülik a sérülések, akkor az első hatban kell végeznie a csapatnak.

A szurkolók azonban már nem voltak ennyire derűlátóak, mivel úgy érezték, hogy az átigazolási időszak legfőbb célját nem sikerült teljesíteni. Ez pedig nem lett volna más, mint hogy egy olyan középcsatárt igazoljon a klub, aki képes egy szezonban közel húsz gólt termelni, a legutóbbi idényben ugyanis elsősorban ez hiányzott az együttesből. A csatársorba végül két labdarúgó is érkezett Tote és Palermo személyében, de egyikőjük múltja sem felelt meg a fenti kritériumnak: Tote egyéni gólcsúcsa a Primera Divisiónban egy szezonban hét gól volt (ezt még a Real Valladolid színeiben érte el a 2000-2001-es pontvadászatban), Palermo maximuma pedig ugyanennyi volt a Villarreal CF játékosaként.

Arról nem is beszélve, hogy Tote szinte azonnal a szerződtetése után megsérült, izomszakadást szenvedett, és közel egy hónapra kidőlt a sorból. A középcsatári teendők így Palermóra hárultak (a poszton szóba jöhető harmadik futballista, a fiatal, saját nevelésű Dani még mindig az előző idényben összeszedett sérülését kúrálta), de az argentin labdarúgónak sem a szurkolókat, sem pedig az edzőt, Víctor Fernándezt nem sikerült meggyőznie.

Az első hat fordulóból ötször ott volt a kezdő tizenegyben, de csupán egyetlen találatot ért el (szó se róla, szerencséje sem volt, hiszen több alkalommal is a kapufát találta telibe), aminek köszönhetően kikerült a kezdők közül, és azóta csak egyszer tudta oda visszaverekedni magát. A sérüléséből felépült Tote került a helyére, aki biztatóan kezdett, első két olyan találkozóján, ahol a kezdők között szerepelt, egyaránt betalált, de ezt követően ő is elhagyta góllövő cipőjét. A legutóbbi fordulókban így már a szintén felgyógyult Dani kezdett a középcsatár pozíciójában, kevés sikerrel: neki eddig egyszer sem sikerült betalálnia.

A támadórészleg "felturbózása" tehát nem jött össze, de ez csak az egyik összetevője a Real Betis gyenge szereplésének, hiszen a többi csapatrész teljesítménye sem az igazi. A legnagyobb probléma azonban a koncentrációval, illetve az erőnléttel lehet, hiszen a sevillai együttes eddig kapott 22 góljából nyolcat a mérkőzések utolsó tíz percében szedett össze. Különösen az utóbbi hetekben vált ez a tendencia erőssé: a Villarreal ellen 1-1-ről 1-3-ra alakult az eredmény a hajrában, a Barcelona és a Mallorca egyaránt a 83. percben szerzett győztes gólt a Betis ellen, a Murcia pedig a ráadás perceiben egyenlített. Az így hiányzó öt ponttal persze sokkal előrébb nem lenne a klub, de a 12. pozíció mégis kedvezőbb lenne, mint a 16., ahol 17 forduló után állt a csapat.

A várakozáson aluli szereplés nyomán a spanyol lapokban egyre többet foglalkoztak a szakvezető, Víctor Fernández esetleges leváltásával, amit sokan teljesen biztosra vesznek. Ami tény: Lopera elnök a karácsonyi szünetet arra használta fel, hogy felvegye a kapcsolatot néhány szakemberrel, így Vicente del Bosquéval, Lorenzo Serra Ferrerrel és Radomir Anticcsal is. Döntés egyelőre nem született az ügyben, Loperának ugyanakkor alaposan meg kell fontolnia a dolgot, hiszen ha meneszti Víctor Fernándezt, akkor másfél millió eurós végkielégítést kell fizetnie a szakvezetőnek.