A Sopron tiszteletbeli elnöke nem ért egyet Csiszárral

A Matáv Sopron örökös tiszteletbeli elnöke, Bodnár László nyílt levélben reagált az [origo] Csiszár Ákossal készített interjújában írtakra. Az alábbiakban a klubvezető reagálását olvashatják.

Az elnök a Bausz-ügyről

"Bausz Robi azonos poszton játszik, mint Tóth Mihály. Robi képességeit nem vitatom, de nem felejthető el, hogy Tóth Mihály alapember, a csapat meghatározó és egyik legértékesebb embere. Olyan labdarúgó, aki játéktudásával, sportszerű és emberi magatartásával a klub egyik legnépszerűbb játékosa lett. Mi a legjobb Bausz Róbertnek? Az, ha nem a kispadon ül, hanem játéklehetőséghez jut. Ezért támogattam személy szerint én is, hogy az elmúlt két évben szakvezetőink találjanak számára a csapatban olyan posztot, ahol állandó játékos lehet. Mindez nem sikerült sem Reszeli Soós Istvánnak, sem Simon Tibornak, sem a többi edzőnek. Robi kérte, hogy távozhasson. Miután értékes játékosnak tartottuk, ezért először kölcsönadtuk a Bük NB I B-s csapatához, majd mivel szerettük volna befektetett pénzünk egy részének megtérülését, ezért támogattuk abban, hogy más NB I-es vagy NB I B-s klubhoz szerződjön. Családi okok miatt Robi mindezt nem vállalta, és kérte szerződése felbontását. Annak ellenére, hogy a klubot anyagilag ez hátrányosan érintette, hozzájárultunk szerződése idő előtti felbontásához és ahhoz, hogy Ausztriában amatőrként futballozhasson. Tessék mondani, ez nem Bausz Róbert, egy tősgyökeres soproni játékos megbecsülése-e?"

Csak a napokban tudtam elolvasni az [origo] hírportálon Önnel készített interjút, amelyben a magyar labdarúgással és azon belül is a Matáv Sopron labdarúgóklubbal kapcsolatos észrevételeiről nyilatkozik. Általában nem szeretek a médián keresztül levelezgetni, de véleményem szerint - amellett, hogy a magyar labdarúgásról alkotott véleménye nem vitatható - Ön mégis rosszul látja a saját dolgait.

Válaszolni vagyok kénytelen azért is, mert szememre veti, hogy a városhoz és az egyesülethez szorosan kötődő játékosokért nem állok ki. Nekem is meggyőződésem, hogy egy, minél több soproni kötődésű játékosokból álló keret kialakítása mind a klub, mind a város, mind pedig közönségünk számára vonzóbb és anyagilag is kifizetődőbb.

Ennek érdekében, hogy mást ne említsek, már hosszú évek óta több száz soproni gyermek ismerkedik meg nálunk a labdarúgás elemeivel és fejleszti tudását. Évente erre a célra több mint 30 millió forintot áldozunk. Ön büszke arra, hogy soproni - amit megértek -, én is büszke vagyok arra, hogy a város befogadott, és 15 éve élek itt.

Ön elment játszani Sopronból, majd néhány éve kimagasló, nyolc számjegyű összegért igazoltuk le úgy, hogy évekig a legmagasabb jövedelmű játékosok közé tartozott.

A magam részéről megadom Önnek hozzájárulásomat, hogy az átigazolási szerződés azon pontjait nyilvánosságra hozza, amelyek tartalmazzák az Önnek szóló jövedelmet, juttatásokat, és amelyekhez Ön a tárgyalások során profi módon ragaszkodott. Ezt követően ítélje meg a közvélemény, hogy mi az igazság az Ön "kisujj után a karodat" elmélete körül! Sopronban nem kérte senki a kisujja helyett a karját. Egyszerűen arról van szó, hogy a produktumot és a jövedelmet össze kell hangolni!

A klub működése során soha nem engedtem meg, hogy a csapat összeállításába bárki beleszóljon; magam is ehhez tartom magamat. Ez az edzők dolga. Ezek után felmerül bennem kérdésként, vajon ki tehet arról, hogy az elmúlt időszakban az első csapatnál működő 4-5 vezetőedző is azonos módon ítélte meg az Ön játéktudását és hozzáállását? Talán véletlen, hogy soproni pályafutása igazán csak epizódszerepekből állt?

Valamennyi edző el tudja mondani, hogy mindenkitől egyet kértem: próbáljon meg minél több soproni játékost a csapatba beépíteni. Hiszen - mint már említettem - számunkra ez a leggazdaságosabb, és egy klubot az együvé tartozás erősít a legjobban. Megjegyzem, az Ön érkezésekor az első csapat keretben öt soproni illetőségű játékos szerepelt.

Ma már mind az életben, mind a sportban nem az számít, hogy ki honnan jött, hanem, hogy ki mit tud. A nemzetközi labdarúgásban, nálunknál sokkal fejlettebb és valóban profi labdarúgó klubokban sem az számít, hogy valaki Madrid, München vagy Manchester szülötte-e, sőt lassan már az sem, hogy spanyol, német vagy angol állampolgár-e. A lényeg, és az igazi profi világban ezt várják el mindenkitől, hogy a kiemelkedő juttatásokért profi hozzáállást és kiemelkedő teljesítményt nyújtson.

Önt nem küldte el senki, egyszerűen nem vállalta fel a csapatba való kerülésért folyó versenyt.

Azért, mert valaki profinak gondolja magát, attól még nem lesz profi! Az igaz, hogy szerződéskötéskor játékosaink nagy része profi módon viselkedik. Viszont mennyire profi az a magatartás, amit ezt követően tanúsítanak? Hogy mennyire az, ezt a magyar labdarúgás helyzete egyértelműen bemutatja!

Levelemmel szerettem volna néhány - Önt, illetve a magyar labdarúgást érintő - gondolatot kifejteni. Így talán Ön is jobban érti, hogy miért lehet "a magyar labdarúgásban régóta kevés mosolygós embert találni".

Kívánom Önnek, hogy sikeresen alapozza meg üzleti vállalkozását. Remélem, hogy - mint Sopron városához és labdarúgásához kötődő vállalkozónak - minél előbb lesz arra lehetősége, hogy egykori klubját, illetve a város labdarúgásának fejlődését anyagilag támogatni tudja.

Ehhez kívánok Önnek üzleti sikereket, kitűnő egészséget! Köszönöm az együtt töltött éveket!

Üdvözlettel:

Bodnár László
örökös tiszteletbeli elnök