Moldovan visszatérésének örül a Nantes

Az FC Nantes szakvezetése a szezon elején határozott jelét adta annak, hogy másfél év után visszatér a klub korábbi hagyományaihoz, és szinte csak és kizárólag a saját utánpótlására akar építeni. Az eredmények azt mutatják, hogy ez a taktika többé-kevésbé be is jött, de a télen azért két játékost is igazolt az egyesület, igaz, egyikük régi ismerős volt a La Beaujoire stadionban.

A nyári átigazolási szezonban nem sok minden történt a Kanáriknál, még a megszokottnál is kisebb volt a mozgás: ahogyan az lenni szokott, egy kulcsember tehetősebb egyesülethez távozott (a kameruni Eric Djemba-Djemba a Manchester United játékosa lett, érte ötmillió eurót könyvelhettek el), rajta kívül azonban csak olyanok mentek el, akik kiegészítő játékosnak számítottak.

Az érkezők száma sem volt valami nagy: a kölcsönből hazatért Hassan Ahamada és Pierre Aristuoy kivételével senki sem jött a klubhoz. Szó volt ugyan az argentin jobbhátvéd, Juan José Serrizuela leigazolásáról, de ez végül nem valósult meg, így a keretet csupa ifjúsági korú futballistával töltötték fel. Ennek persze nagy hagyománya van a Nantes-nál, mint ahogyan annak is, hogy a kispadon olyan szakember ül, aki korábban az egyesület utánpótlásánál dolgozott: így aztán nem okozott különösebb meglepetést, hogy a csapat új mestere Loic Amisse lett. Ő ugyanis ezt megelőzően éveken keresztül vezette a negyedosztályban vitézkedő B csapatot, és ennek köszönhetően a mostani keret már megfordult a keze alatt.

Az első fordulóban még két olyan focista is pályára lépett a bajnokságban, aki nem számít saját nevelésnek (Mauro Cetto, illetve Olivier Quint), ám később mindketten kiszorultak a kezdő tizenegyből, így az alapegyüttesben csupán a kolumbiai Mário Yepes maradt a "zsoldosok" közül. Ő továbbra is meghatározó embernek számít, és csak eltiltás miatt hagyott ki öt összecsapást, rajta kívül azonban csupa saját nevelésű labdarúgó alkotja a gárdát. A szezon során már négy focista is bemutatkozhatott a Ligue 1-ben az FC Nantes színeiben, és közülük a védő Loic Guillon, illetve a középpályás Emerse Fae rendszeresen ott van a kezdő tizenegyben, míg az algériai Fodil Hadzsadzs bekerült hazája válogatottjába, és az év elején ezüstérmet szerzett az Afrika-kupán. A nantes-i futballakadémia tehát továbbra is termeli a tehetségeket, és a csapat ennek köszönhetően ott van a középmezőnyben a bajnokságban.

Igaz, ehhez az is kellett, hogy Amisse az első fordulókat követően kissé átalakítsa a csapat szerkezetét. A Kanárik ugyanis eleinte 4-4-2-es felállásban léptek pályára, de a trénernek rá kellett jönnie, hogy a keret sokkal alkalmasabb a háromvédős szisztémához. Az eredetileg balhátvéd Sylvain Armand így aztán egy sorral feljebb lépett (a kispadra kényszerítve Quintet), a jobbhátvéd Cetto pedig ennek köszönhetően szorult ki az együttesből: az argentin focista a hatodik forduló óta egyáltalán nem lépett pályára. A gárda ugyan meglehetősen hullámzóan teljesített (győzelmi sorozatokat vereségszériák követtek), így aztán hol feljebb, hol lejjebb csúszott a tabellán, de stabilan tartotta magát a tizedik pozíció környékén.

A vezetőség alapjában véve tehát elégedett lehetett, de tagjai mégis úgy érezték, hogy a csikócsapatot nem ártana egy kicsit megerősíteni, főleg a támadórészleget, így aztán ebbe a csapatrészbe két labdarúgó is érkezett januárban. Egyikük, az elefántcsontparti Gilles Yapi-Yapo beleillett az egyesület transzferpolitikájába, hiszen egy fiatal tehetségről van szó: a támadó középpályás mindössze 22 esztendős, de már két és fél éve Európában futballozott a belga SK Beverenben.

A másik "új" szerzemény viszont nem is volt olyan új, ráadásul egy idősebb labdarúgóról van szó, akit fél évvel ezelőtt még létszám felettinek tartottak a klubnál. A román Viorel Moldovan három év után hagyta el a Kanárikat az arab Al-Vahda kedvéért, de az Egyesült Arab Emírségekben nem találta meg számítását, a Nantes-nál pedig úgy érezték, hogy a veterán támadó rutinja elkelne az együttesnél. Így aztán ismét szerződést ajánlottak neki, és a húzás tökéletesen bejött, hiszen a román labdarúgó egyelőre csúcsformában futballozik. Rögtön első mérkőzésén, az AC Ajaccio ellen gólt szerzett, és a bajnokságban négy mérkőzésen öt találatot ért el, ráadásul a Francia Kupában is berámolt kettőt a Girondins Bordeaux-nak.

A kupasorozatokat egyébként nagyon komolyan veszik a klubnál, hiszen tisztában vannak vele, hogy ebben az idényben csak ezekben van esélye a csapatnak arra, hogy kiharcolja a nemzetközi szereplést. Ennek megfelelően egyelőre mind a ligakupában, mind a Francia Kupában áll a gárda: előbbi sorozatban már a döntőben van az együttes (ellenfele az FC Sochaux lesz), utóbbiban pedig a Stade Rennes elleni elődöntőre készülhet.