Chevantón tarthatja bent a Leccét

A Lecce igazi liftező csapatnak számít Olaszországban, rendszeresnek mondható feljutása után általában azonnal vissza is zuhan a másodosztályba. A déliek az idei szezonnak is újoncként vágtak neki, céljuk nem is lehetett más, mint a tagság meghosszabbítása. A közepes idénykezdést azonban pocsék folytatás követte, melynek eredményeként Delio Rossi csapata 16 forduló után kieső helyen állt. Az utóbbi két hónapban viszont a déli társulat szorgosan gyűjti a pontokat, és már közel sem reménytelen a helyzete.

A január 11-én játszott, Bologna FC elleni hazai mérkőzés vízválasztónak számított a déli kiscsapat életében. Nem elsősorban azért, mert az alig 18 esztendős bolgár Valerij Bozsinov ekkor szerezte meg első A-ligás gólját, hanem azért, mert a csapat azóta valóságos "menekülési hadműveletbe" kezdett. A következő hét mérkőzéséből ötöt megnyert Delio Rossi gárdája, közvetlen riválisai közül az Anconát (bár a piros-fehérek 24 mérkőzésen gyűjtött hét pontjukkal legfeljebb a vonatkozó olasz és nemzetközi rekordokra lehetnek veszélyesek, a bentmaradásért küzdőkre aligha), a Regginát, a Modena FC-t és a Bresciát is két vállra fektette, és csupán a Lazio ellen kapitulált.

A hirtelen jött formajavulás csak részben magyarázható a téli igazolások sikerével, ugyanis például az Anconával és az AC Perugiával ellentétben a Lecce nem szerződtetett egy csapatnyi új futballistát, sőt, néhányan még el is hagyták az akkor még süllyedő hajót.

A korábbi csapatkapitány, Luigi Piangerelli és az ifjú középpályás, Alessandro Budel inkább a másodosztályt választotta, mint a kiesés elleni harcot. Piangerelli a Fiorentinába, Budel a Genoába igazolt, s az nyilvánvaló volt, hogy az értük kapott (apró)pénzből nem futja kulcsjátékosok szerződtetésére. Ahogyan abból az összegből sem, ami Sebastjan Cimirotic szerződésének felbontása miatt maradt a kasszában. A szlovén támadó sem tartozott a kulcsemberek közé, térdsérülése miatt ugyanis csaknem egy éve nem lépett pályára, így kevesen hiányolják.

Ráadásul nem csak ők hárman intettek búcsút a télen a Via del Mare stadionnak, így tett az első számú kapus, Marco Amelia is. Érte nem pénzt, hanem két játékost kapott (kölcsönbe) a Lecce, és egyelőre úgy tűnik, ez a megoldás a lehető legjobb volt a piros-sárgák számára, a hálóőr ellenértékeként érkezők ugyanis eddig remek teljesítményt nyújtanak. Jorge Bolano és Benito Sicignano is rendre tagja a kezdő csapatnak, ami Ameliáról az utolsó őszi fordulókban nem volt elmondható.

A már 30 esztendős, ennek ellenére élvonalbeli tapasztalattal nem rendelkező (a Serie A-ban mindössze egy mérkőzésen védett leccei szerződése előtt) Sicignano ugyan hozott néhány pontot az utóbbi találkozókon, de a csapat felemelkedése elsősorban nem neki - és még csak nem is a francia második ligás Grenoble-tól megszerzett francia Wilfred Dalmatnak, a jelenleg a Tottenham Hotspurt erősítő Stéphane Dalmat öccsének - köszönhető, hanem a Serie A egyik legjobb csatárduójának. Mert az uruguayi Ernesto Javier Chevantónt és a bolgár Bozsinovot így emlegetik a hozzáértők, és bizony nem is alaptalanul.

A páros fiatalabbik tagja, Bozsinov még csak a napokban vált nagykorúvá, de már 2002 tavaszán bemutatkozott a Serie A-ban. Akkor még csak a korára kapta fel a fejét mindenki, azóta viszont már sokszor bizonyította, tudása is figyelemre érdemes. Tavaly két góllal járult hozzá a feljutáshoz, de a köztudatba csak az utóbbi hónapokban robbant be.

A Bologna FC elleni első gólját hamar követték a továbbiak: egy héttel később a Reggina ellen kétszer köszönt be a bolgár, s bár azóta a gólszerzéssel adós, de jobbnál jobb labdákkal szolgálja ki a többieket, elsősorban éktársát, Chevantónt. A pazar passzokat pedig az uruguayi ipari mennyiségben váltja gólra, 24 forduló után 13 találattal a harmadik helyen áll a góllövőlistán, az övénél fényévekkel jobb csapatban játszó Andrij Sevcsenko és Francesco Totti mögött. Ketten tehát 16 gólt szereztek ebben az idényben, ami a csapat góljainak több mint fele.

Fentiek fényében nem meglepő, hogy mind Bozsinovért, mind Chevantónért sorban állnak a kérők. Előbbit állítólag az FC Internazionale és a Lazio látná szívesen csatársorában, az Arsenal FC érdeklődése viszont már több mint pletyka. A januári, Lazio elleni mérkőzésen ugyanis a londoni sztárklub két képviselője is helyet foglalt a Via del Mare stadion lelátóján, és az angol urak bevallottan a bolgár tini kedvéért tették meg a hosszú utat. Megegyezés azonban még nem született, mint ahogy Chevantón ügyében sem.

Az uruguayiért a fél Serie A (AS Roma, AC Milan, FC Internazionale, Juventus FC, Lazio, Sampdoria) mellett az FC Barcelona is bejelentkezett, de az udvarlók kedélyeit maga Chevantón hűtötte le egy nyilatkozatával, mely szerint csak olyan klubba igazol a nyáron, ahol garantálják neki, hogy állandó tagja lesz a kezdő csapatnak. Manapság, a rotációs rendszer virágkorában erre egyik említett csapatban sem számíthat, így még az is lehet, hogy Chevantón a következő szezont is Leccében kezdi. A kérdés csak az, hogy az első, vagy a másodosztályban.