A Lens megint rosszul járt az Afrika-kupával

Az RC Lens háza táján kétévente eljön az az időszak, amikor a klubnál megfogadják: soha többé nem igazolnak afrikai labdarúgót. Az Afrika-kupa idején ugyanis az egyesület kénytelen lemondani több kulcsembere játékáról is, köszönhetően annak, hogy a csapatban hemzsegnek a fekete földrészről érkezett labdarúgók. Az idén is ez volt a helyzet, így a Sang et Or alaposan visszaesett a tabellán januárban, van hát honnan visszakapaszkodnia.

A klub, amely 2002-ben még ezüstérmet nyert, a legutóbbi idényben csak a nyolcadik helyet szerezte meg a bajnokságban, és nagy javulásra nem lehetett számítani, hiszen a vezetőség tudatosan felvállalta, hogy egyfajta generációváltást hajt végre. Az egykori sikercsapat tagjai szinte egytől egyig távoztak Lensból, így a jelenlegi pontvadászatra már csak páran maradtak meg hírmondónak, miközben a piros-sárgák a nyáron egyáltalán nem erősítettek. A klubnál ennek ellenére bíztak abban, hogy Joel Muller edző képes lesz összerakni egy új együttest, amely a jelenlegi pontvadászatban feljebb léphet a tabellán, majd egy-két éven belül ismét az aranyérmet célozza meg.

Noha a bajnokság kezdetén is akadtak problémák (így például a rengeteg piros lap, tíz forduló alatt négy focistát is kiállítottak a csapatból), a lensiak eleinte meglehetősen jól tartották magukat a Ligue 1-ben. Decemberben még a hatodik helyen állt a csapat, ám az új esztendőben kissé visszaesett a gárda. Nem véletlenül: az Afrika-kupán érdekelt labdarúgókat az egyesületnek januárban el kellett engednie, és ennek köszönhetően jelentősen meggyengült az együttes.

A kontinensviadalon hat lensi futballista is pályára lépett, akik közül csupán a szenegáli Abdoulaye Diagne-Faye nem számított alapembernek, bár a bajnoki mérkőzések felén ő is szerepelt. A többiek viszont egytől egyig fontos tagjai voltak a kezdő tizenegynek, és elsősorban a védelem érezte meg hiányukat. A középhátvéd Rigobert Song a gárda csapatkapitánya volt, a mali Adama Coulibaly a standard jobbhátvéd, a középpályán pedig a szenegáli Pape Bouba Diop számított nagyon fontos láncszemnek. Ehhez még hozzájött a nigériai csatár, John Utaka távolléte, így aztán nem csodálkozhatunk azon, hogy a lensi drukkerek azért imádkoztak: kedvenceik lehetőleg minél nagyobb lemaradás nélkül átvészeljék a kontinensviadal idejét.

Ez azonban nem sikerült: ugyan a gyengébb eredmények sorozata már akkor megkezdődött, amikor az afrikai játékosok még a csapatnál voltak, az öt mérkőzésből álló nyeretlenségi sorozat így is elsősorban az ő hiányukhoz köthető. Az sem meglepő, hogy az Afrika-kupa ideje alatt négy olyan játékos is pályára lépett a klubnál, akik előtte nem kaptak lehetőséget a szezon során, és azóta nem is léptek pályára.

Vészhelyzetről lévén szó, a klub reaktiválta a nyáron visszavonult veterán védőt, Eric Sikorát, aki több mint 400 élvonalbeli mérkőzésen szerepelt a Sang et Or színeiben, és Muller három ifjoncot is kénytelen volt bedobni a mély vízbe. Az 1985-ös születésű Said Khiter, illetve a nála egy évvel idősebb Stéphane Besle mindössze egy összecsapáson kapott lehetőséget, a szintén 20 éves Martin Ekanui viszont háromszor is pályára lépett, ráadásul ebből kétszer végigjátszotta a kilencven percet, sőt az RC Strasbourg ellen még gólt is szerzett.

A létszámában megcsappant játékoskeretű klub ennek ellenére csak egy játékost szerződtetett a télen, aki szintén régi ismerős volt a Félix Bollaert stadionban. A haiti születésű támadó, Wagneau Eloi ugyanis korábban már megfordult az egyesületnél, legutóbb az AS Monacóban futballozott, de a nyár óta nem volt klubja, így a Lens most ingyen szerezhette meg. A csatár a szezon végéig kapott szerződést, és bár eddig csak csereként lépett pályára, mégis szerencsét hozott a csapatnak, hiszen az együttes immár négy mérkőzés óta veretlennek mondhatja magát, Eloi pedig az AS Monaco ellen pazar szabadrúgásgólt szerzett.

A 28 forduló után elfoglalt kilencedik pozíció ugyan nem tűnt túlságosan fényesnek, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az előző idényben nyolcadik lett a gárda, ugyanakkor a Ligue 1 középmezőnye rendkívül szoros: a hatodik Olympique Marseille mindössze ötpontnyira volt a lensiaktól. Egy jó bajnoki hajrával könnyedén feljebb léphet az együttes, és mivel jövőre nem rendeznek kontinensviadalt Afrikában, így a teljes keret a szakvezetés rendelkezésére áll majd.