Döntetlenjei miatt eshet ki a Reggina

A Reggina története negyedik szezonját tölti az élvonalban, és ez az év is úgy telik a déliek számára, mint a korábbi három: a csapat a kiesés ellen küzd, és csak az utolsó mérkőzéseken dől el a sorsa. Eddig kétszer sikerült megkapaszkodni, egyszer nem, de hogy javul, vagy romlik-e az arány, várhatóan ismét csak a bajnokság legvégén derül ki. A gárda legnagyobb problémája a sok döntetlen: a Serie A klubjai közül a Reggina remizett a legtöbbször; a csapat majdnem minden második bajnokiján egy pontot szerez, ami a hárompontos rendszerben nem sokat ér.

Ennek a szezonnak is a szokásos céllal vágtak neki Reggio Calabriában: bent maradni mindenáron! Az optimistább szurkolók legfeljebb abban reménykedhettek, hogy nem kell az utolsó fordulóig izgulniuk, mint legutóbb, hanem a gárda már néhány játéknappal a zárás előtt meghosszabbítja élvonalbeli tagságát.

A játékoskeret minderre alkalmasnak is tűnt, hiszen a nyáron nem voltak nagy változások a klubnál. Mindössze a második számú kapus, Luca Castellazzi és az egyik csatár, az előző bajnokságban hét gólig jutott Emiliano Bonazzoli távozott, az érkezők közül pedig csupán a középpályás Davide Baiocco számított az első fordulóktól kezdve állandó csapattagnak. A legfontosabb váltás a kispadon történt: Luigi de Caniót Franco Colomba váltotta.

A Reggina három döntetlennel (közte a Brescia elleni 4-4-gyel) kezdte a szezont, és akkor még nyilván kevesen gondolták, hogy mindez nem véletlen, s a csapat egész szezonja a pontosztozkodások jegyében telik majd. Az ikszek sorozata a Juventus FC elleni vereséggel szakadt meg, az első győzelemre pedig a hatodik játéknapig kellett várni (az áldozat a Siena volt). A sikert egy katasztrofális sorozat követte: a következő hét bajnokin mindössze három pontot és csupán egy gólt volt képes összehozni a csapat, és végérvényesen letáborozott a kiesőzónában.

Azóta ennél azért jobban szerepel a csapat, ami az edzőváltáson kívül (a 12. játéknaptól Giancarlo Camolese irányítja a bordó mezeseket) jórészt három játékos formajavulásának köszönhető. A kapus, Emanuele Belardi egyre megbízhatóbban véd, emellett többször mentett már pontot bravúrjaival. A középpályás Francesco Cozza és a csatár David di Michele pedig az ellenfelek kapuja előtt alkot maradandót: szinte csak ők ketten képesek gólt szerezni.

A csapatkapitány hat, Di Michele pedig hét alkalommal volt eredményes a bajnokságban, ami ahhoz képest, hogy a csapat összesen 25 találatot jegyez az első 31 mérkőzésen, remek teljesítmény. Rajtuk kívül egyetlen Reggina-játékos sem volt képes kettőnél több gólra, ami azért sokat elárul a gárda támadójátékáról.

Hogy mégsem reménytelen a calabriai csapat helyzete, az elsősorban az egyre jobban teljesítő védelemnek köszönhető. Harmincegy bajnokin negyvenegy gólt kapott a Reggina, ennél hat gárda védelme is gólképesebb az első osztályban. Belardi kapus előtt legtöbbször a Martin Jiránek, Andrea Sottil, Stefano Torrisi, Ivan Franceschini négyes szerepel, mégpedig rendkívül megbízhatóan.

A csapat kilenc bajnokit úszott meg "tiszta lappal", és mindössze 11 összecsapáson kapott egynél több gólt, ami egy kiesőjelölttől remek teljesítménynek számít.

A védelemmel tehát nincs gond, a támadókkal viszont annál több: mindössze nyolc olyan bajnoki mérkőzése volt a csapatnak, amikor egy gólnál többet lőtt az ellenfélnek (kettőnél többre pedig csupán egyszer, a már említett bresciai meccsen futotta erejéből), 16 alkalommal (tehát a mérkőzések több mint felén) pedig érintetlen maradt a Reggina soros ellenfelének hálója. A csapat tehát kevés gólt lő és keveset is kap, ebből következően rengeteg döntetlent játszik. Az eddigi 31 bajnoki közül 15-ön szerzett egy pontot a gárda, ami nem túl sokat ér - különösen mióta három pont jár egy győzelemért.

A Reggina jelenleg a legjobb kieső helyen áll, és hogy ez a záráskor ne így legyen, muszáj lesz végre győznie Camolese együttesének. Ez azonban nem ígérkezik könnyű feladatnak; nemcsak azért, mert eddig mindössze öt alkalommal ünnepelhetett diadalt a gárda, hanem azért is, mert a követező két ellenfél a negyedik helyért versengő Lazio, valamint a listavezető AC Milan lesz.

Ha a két élcsapat közül legalább egyet nem tudnak legyőzni a déliek, félő, hogy az utolsó fordulóban sorra kerülő Lecce elleni mérkőzésnek már csak a szép búcsú miatt lesz tétje a Reggina számára. És akkor a klub történetének ötödik élvonalbeli szezonjára még legalább egy évet várni kell. De erre gondolni sem mernek Reggio Calabriában.