Akár a számokat, akár a csapatok pályán mutatott teljesítményét vizsgáljuk, aligha kérdőjelezhető meg a Valencia CF első helyének jogossága. A fehér-feketék aratták a legtöbb győzelmet, ők szenvedték el a legkevesebb vereséget, és ők kapták a legkevesebb gólt a bajnokságban. A pályán pedig igazi csapatként működött a gárda, rendkívül szervezett játékával az ellenfelek döntő többsége nem tudott mit kezdeni.
Ronaldinhóhoz vagy Zinédine Zidane-hoz fogható zseniális sztárja nem volt a csapatnak (talán Pablo Aimar lehetett volna, de az argentin sérülései miatt a mérkőzések alig több mint felén játszott), viszont mindenki robotolt, tette a dolgát, aminek meg is lett az eredménye.
Azért valakinek gólokat is kellett lőnie, ezt a feladatot pedig Mista vállalta magára, aki 19 góljával társbérletben harmadik lett a góllövőlistán, és ebben a szezonban bejátszotta magát a spanyol válogatottba is. Hogy a Valencia sikere mennyire nem véletlen, azt jelzi, hogy Rafa Benítez gárdája a bajnoki cím mellett az UEFA-kupát is megnyerte, tehát két trófeával zárta a szezont. Éppen kettővel többel, mint az FC Barcelona és a Real Madrid együttvéve.