A Barca, Real duó sem bírt idén a Valenciával

A spanyol bajnokság kezdetekor mindenki a Real Madridról és az FC Barcelonáról beszélt, a két sztárklub ugyanis remekül erősített, így sokan mérget vettek volna rá, hogy közülük kerül ki a bajnok. Reméljük, nem tették, ugyanis hiába keressük az aranyérmet David Beckham vagy Ronaldinho nyakában: a befutó Rafa Benítez Valenciája lett, három év alatt immár másodszor. De nem ez volt az egyetlen meglepetés a szezon során.

A harmadik helyre az RC Deportivo futott be. Javier Irureta gárdája a Valenciához hasonló szervezett csapatjátéknak, valamint az egész bajnokságban nyújtott egyenletes teljesítményének köszönheti bronzérmét, amellyel egyértelműen elégedettek Galíciában. Ráadásul a Bajnokok Ligájában is remekül szerepeltek a kék-fehérek: legjobb spanyol csapatként a legjobb négy közé jutottak, az AC Milan elleni negyeddöntő visszavágója pedig minden bizonnyal örökre emlékezetes marad minden Depor-szurkoló számára.

Az UEFA-kupában némi meglepetésre az Athletic Bilbao és a Sevilla FC indulhat (a kupagyőztes Real Zaragoza mellett). A baszkok talán, de az andalúziai piros-fehérek biztosan nem számítottak ilyen remek helyezésre, amit azért saját teljesítményük mellett riválisaik botladozásának is köszönhetnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy a két gárda ne szolgált volna rá az elért eredményére: mindkét csapat igen stílusos játékot mutatott egész évben.

Az Athletic tulajdonképpen ugyanazt a receptet követte, mint az elmúlt években: saját nevelésű fiatalokra és néhány rutinos, öreg rókára épített Ernesto Valverde. Esetleges hiányosságait a csapat hallatlan lelkesedéssel igyekezett pótolni, ami elég jól sikerült, hiszen a gárda az ötödik helyen végzett.

A Sevilla FC a télen elveszítette első számú csillagát, az Arsenal FC-hez szerződött José Antonio Reyest, ez azonban nem nagyon vetette vissza a csapatot, különösen azért nem, mert hamar sikerült egy másik gólvágót találni, ráadásul házon belül. A brazil Júlio Baptista a szezon legnagyobb felfedezettje Spanyolországban: 20 góljával második lett a góllövőlistán Ronaldo mögött, és bejátszotta magát hazája válogatottjába.

Az Atlético Madrid is tulajdonképpen úgy szerepelt, ahogyan azt várni lehetett: a fővárosiak szezonját leginkább egy kiadós hullámvasutazáshoz lehetne hasonlítani; szinte nem volt két egymást követő 90 perc, ahol Gregorio Manzano csapata közel ugyanúgy játszott volna. Ehhez képest jónak számít a hetedik hely, csak éppen nem sokat ér: a klubvezetés ugyanis a nemzetközi szereplést tűzte ki célul, amihez azonban legalább egy hellyel előrébb kellett volna végeznie a gárdának.