Anglia: Olsen lehet az Őrült Banda trénere

Ekkor azonban a csapat legfőbb motorja, a legendás harci szellem egyik életben tartója, a szakvezető Joe Kinnear szívrohamot kapott, és a hátralévő mérkőzéseken már nem ülhetett le a kispadra. A csapat pedig az ezt követő tizenegy találkozóból egyet sem tudott megnyerni, sőt, kilencszer kikapott, és visszaesett a tizenhatodik helyre.

Az ominózus eset március 3-án, a Sheffield Wednesday elleni idegenbeli találkozó előtt történt. A szakembert mintegy fél órával a meccs kezdete előtt kellett kórházba szállítani, mert mellkasi fájdalmakra panaszkodott. A Sheffield orvosa, Ravin Naik rövid vizsgálat után döntött így. A kórházban Kinnear majd egy hetet töltött, miközben csapata a Sheffield ellen idegenben is győzni tudott, ám a hét végén vereséget szenvedett otthon a Leicester Citytől. Az orvosok nem engedték Kinnearnek, hogy visszaüljön a kispadra, így csak otthon a televízióban nézhette csapata szenvedését. Mostanra azonban már teljesen felépült a mester - megszokott reggeli kocogását is újra engedélyezték neki -, és amikor mindenki arra számított, hogy visszaveszi a gárda irányítást, akkor robbant a bomba. Kinnear ugyanis bejelentette, hogy a jövőben szeretne egy nagyobb klubnál dolgozni.

A Wimbledon FC vezetősége azonban valami hasonlóra számíthatott - ha nem is pont erre, de arra mindenképpen, hogy Kinnear esetleg nem gyógyul fel -, és ezért igyekeztek megfelelő utánpótlást találni. Ezt pedig a norvég válogatott volt szövetségi kapitányában, a jelenleg a Valerengánál dolgozó Egil Olsenben találták meg. "Drillo" (Trükkös) Olsen ugyanis már régebben is kijelentette, hogy a számára két "álomcsapat" létezik a nemzetközi futballban, amelyet irányítani szeretne: a brazil válogatott és a Wimbledon FC.

Olsent meglehetősen sok kritika érte annak idején a norvég válogatottnál, miszerint a csapat taktikája csupán abból áll, hogy kilenc emberrel védekeznek, és az egy szem, általában majd kétméteres csatárnak ívelgetik fel a labdát. Márpedig egészen az utóbbi időkig a Wimbledon is erről volt híres: beálltak bekkelni, és előrevagdosott labdákkal operáltak. Olsen a vádakra általában csak annyit mondott, hogy szerinte a szurkolóik jobban szeretik, ha unalmas játékkal szereznek egy pontot vagy ne adj isten győznek, mint ha parádés játékkal vereséget szenvednének. Az eredmények mindenesetre Olsent igazolták, hiszen a norvég nemzeti tizenegyet az európai középmezőny aljáról az élcsoportba vezette, a brazilok felett aratott két győzelemmel pedig szinte legenda lett Norvégiában.

Az egyedüli bökkenő, hogy Olsent még három évre köti szerződés a Valerengához. A Wimbledon azonban remek norvég kapcsolatokkal rendelkezik, hiszen a klub részvényeinek nyolcvan százaléka a skandináv Wyndmore nevű cégnél van, amelynek a tulajdonosa két, Norvégiában jól ismert üzletember, Kjell Inge Rokke és Bjön Rune Gjelsten. Nem véletlen, hogy a tárgyalásokat a Wyndmore elnöke, Jan Petter Storetvedt vezeti a Valerengával. A norvég klub állítólag 25 millió koronát szeretne kapni fájdalomdíjul. A legnagyobb probléma azonban nem ez, hiszen ez tulajdonképpen nem is olyan nagy összeg - 3,14 millió dollár -, hanem az, hogy Olsen segítője, Lars Tjaernaas is távozna a trénerrel, amibe azonban a Valerenga vezetői egyelőre nem mentek bele. Ők ugyanis azt szerették volna elérni, hogy Tjaernaas maradjon, és ő irányítsa a klubot. Megállapodás egyelőre nem született, de ez csak idő kérdése. Olsen hamarosan a Premier League-ben mutathatja meg, hogy mennyire trükkös...

(FOCIVILÁG)

Ajánló:

Az angol bajnokság webhelye