Amikor az Olympique Lyon 2002-ben végre megszerezte fennállása első bajnoki aranyérmét, akkor csak kevesen gondolták komolyan az elnök, Jean-Michel Aulas azon kijelentését, miszerint a klub a jövőben kibérli magának az első helyet. Elvégre a gall pontvadászat számított az egyik legkiegyensúlyozottabb bajnokságnak az elmúlt időszakban, és az Olympique Marseille tündöklése óta egyetlen klub sem tudta megvédeni az aranyérmet. A Lyonnak azonban ez sikerült, sőt, a triplázás is összejött, így aztán elvben az OL számít a most rajtoló bajnokság legnagyobb esélyesének.
Igazából azonban a francia közvélemény most sem a lyoniakat tartja az első számú favoritnak, ami akár jó jel is lehet a gárda számára, hiszen az előző két évben is hasonló volt a helyzet. Persze megvan az alapja annak, hogy miért nem az OL az első számú esélyes: a klub ugyanis inkább gyengült, mint erősödött a nyáron, és ezt elsősorban a védelem érezheti meg.
A hátsó alakzatból elment Patrick Müller, Eric Deflandre, Edmílson és Christophe Delmotte is (bár utóbbi csak epizódszerepet kapott az előző idényben), és helyükre csupán Eric Abidalt szerződtették. Ő ugyan a France Football osztályzatai alapján az előző idény legjobb középhátvédje volt, de egymaga nem tudja a fentieket helyettesíteni, így aztán elképzelhető, hogy a Lyon még egy középső védőt igazol a napokban.
A középpálya is kissé gyengülni látszik, hiszen Vikash Dhorasoo és Eric Carriere személyében két megbízható ember távozott a Gerland-stadionból, ám ebben a csapatrészben amúgy is a bőség zavarával küszködött tavaly a klub. Abidal mellett a másik jelentős erősítés az FC Sochaux támadója, Pierre-Alain Frau, és a jelek szerint ezúttal a fiatal tehetségek is több lehetőséget kapnak majd. Hogy ez mire lesz elég a kettős terhelés mellett (elvégre a Lyon végre a Bajnokok Ligájában is szeretne maradandót alkotni), az a jövő nagy kérdése.