- Mennyire lepte meg a menesztése? - kérdeztük a kedd esti döntésről Gálhidit.
- Már korábban is számítottam rá, hiszen nem sikerült úgy megerősíteni a csapatot, ahogy szerettem volna, már korábban is sokat gondolkodtam azon, érdemes-e belevágni a munkába. Aztán a szurkolók és a játékosok szeretete, ragaszkodása miatt a maradás mellett döntöttem, amit most sem bántam meg.
- Ha jól értelmezem szavait, tavalyhoz képest meggyengült a csapat, mégis az eredménytelenség miatt távolították el.
- Így van. Valóban meggyengültünk, hiszen az új igazolások közül a két afrikai játékos még nem léphetett pályára, s Herczeg Miklós és Stamenic ugyan valóban erősítést jelent, utóbbinak azonban még időre van szüksége a beilleszkedéshez. A fiatalok tehetségesek, de még rutintalanok, így a két bajnoki vereség is benne volt a pakliban, igaz, Pécsett nyerhettünk volna.
- Képes lesz - csalódottságán felülemelkedve - kimenni a Bozsik-stadionba?
- Persze, a Honvéd fellépéséire gyakran kijárok majd, utóvégre tragédia nem történt, egyszerűen engem is utolért az edzősors. A kispestieket továbbra is nagyon szeretem, szép emlékekkel távozom, hiszen az elmúlt szezonban a másodosztály bajnokaként jutottunk fel az élvonalba, és bekerültünk a kupadöntőbe is. A lelkiismeretem tiszta, arról nem is beszélve, hogy engem szurkolók még sohasem szerettek úgy, mint a Honvédnál. A játékosokkal szintén nagyszerű volt a kapcsolatom, sőt, a vezetőkre sem tudok semmi rosszat mondani a történtek után sem. Nyáron az eszem helyett a szívemre hallgattam, amikor maradtam a posztomon, ám valószínűleg most sem tennék másként, a Honvéd jelenlegi helyzetében ugyanis fontosak az érzelmek. Ez vonatkozik a játékosokra és a szurkolókra is, kizárólag egységesen lehet majd eredményes a csapat. Remélem, ez így is lesz, én legalábbis szurkolni fogok!
Bánki József