A 'Gladbachnál rendkívül optimistán várták a 2004-2005-ös szezont, és meg is volt minden okuk a derűlátásra: az egyesületnek sikerült stabilizálnia anyagi helyzetét, elkészült a vadonatúj, ultramodern stadion, a Borussia Park, amely 53 ezer szurkoló befogadására alkalmas, és a nyári erősítések is jól sikerültek - legalábbis papíron. Minimális befektetéssel ugyanis sikerült olyan focistákat szerződtetni, akikkel elérhetőnek tűnt a cél, hogy az elmúlt években a kiesés ellen harcoló patinás alakulat megkapaszkodjon a középmezőnyben, sőt, a merészebbek már az európai kupaszereplésről beszéltek, amire utoljára az 1995-96-os idényben volt példa. Olyan focisták érkeztek a nyáron a klubhoz, mint Oliver Neuville, Christian Ziege, Nico van Kerckhoven vagy Milan Fukal, akik a nemzetközi porondon is ismert labdarúgónak számítanak, és megfelelő rutint szereztek ahhoz, hogy feljebb segítsék a tabellán az együttest.
Sőt, kevéssel a bajnoki rajt után a vezetőség még egy futballistát igazolt, akiért már valamivel nagyobb összeget kellett kifizetni, de az elnökség úgy vélte, hogy ezt a befektetés még elbírja a büdzsé: a csatár, Marek Heinz volt az új szerzemény, akinek vételárát 2,3 millió euróban határozta meg cseh klubja. A Baník Ostrava támadója korábban ugyan csődöt mondott a Bundesligában, de a nyári Európa-bajnokságon mutatott teljesítménye jó ajánlólevél volt a szerződtetéséhez. Minden adott volt tehát a tréner, Holger Fach számára ahhoz, hogy megvalósítsa az optimista elképzeléseket, azonban az eredmények nem a várakozásnak megfelelően alakultak. Rögtön az első hazai fellépésén 3-2-es vereséget szenvedett a gárda a Borussia Dortmundtól, és bár a Werder Brement később sikerült legyőzni az új arénában, hét forduló után csupán egy győzelem állt a 'Gladbach neve mellett, és az együttes a 15. helyen szégyenkezett a tabellán. Arról nem is beszélve, hogy a Német Kupában rögtön az első akadályban elbotlott a csapat a Bayern München amatőrjei ellen.
|
A szakembernek szerencséje sem volt, hiszen az ominózus két meccsen több alapemberére sem számíthatott: Ziege és Markus Hausweiler sérülés miatt dőlt ki a sorból, az első számú gólvágót, Neuville-t pedig a Német Labdarúgó Szövetség (DFB) pont erről a két találkozóról tiltotta el a Kaiserslautern elleni, kézzel ütött gólja miatt. De sérülés miatt nem állt Fach rendelkezésére Fukal és Igor Demo sem, így a trénernek nem volt túl sok variációs lehetősége.
Arról nem is beszélve, hogy a nyári igazolások közül eddig csak Neuville váltotta be a hozzá fűzött reményeket, igaz, ő maximálisan: a csatár futószalagon ontja a gólokat, már nyolcnál tart, a többiek azonban csalódást okoztak. A Fach által legtöbbet pályára küldött, a mester szerint ideálisnak számító kezdő tizenegybe a volt leverkuseni csatáron kívül csak Heinz és Ziege, illetve az ő sérülését követően Van Kerckhoven került be tartósan, de egyikőjük sem hozta azt, amiért leigazolták őket.
A Bayern München elleni bajnokin már az amatőrcsapattól felhívott Horst Köppel ült a kispadon, és csak minimálisan változtatott az elődje által elképzelt gárdán: Heinzet visszavonta a középpályára, amolyan játékmesternek, a csatársorban így az eltiltását letöltött Neuville partnere Václav Sverkos volt. A győzelem azonban nem annyira ennek, hanem a lelkes játéknak és küzdeni tudásnak volt köszönhető, a kérdés már csak az, hogy az előző fordulókban ezt miért nem tudta produkálni a gárda.
Az elnökség tagjai előtt pedig ott volt a dilemma: kitartsanak az eredetileg csak ideiglenes megoldásnak elképzelt Köppel mellett, vagy szerződtessenek egy nevesebb szakembert (Jupp Heynckes és Rudi Völler azonnal nemet mondott). Nem mintha Köppelt kezdőnek lehetne nevezni: az 56 esztendős tréner volt már a válogatott pályaedzője (még 1984-ben), dolgozott az Arminia Bielefeldnél, a KFC Uerdingennél, a Borussia Dortmundnál, a Fortuna Düsseldorfnál - felnőttcsapatnál vezetőedző azonban utoljára 1992-ben volt a Bundesligában. Végül is az utóbbi változat valósult meg, és a holland Dick Advocaat került a kispadra.