1954-ben ezen a napon született Uli Stielike, a hetvenes évek kiváló nyugatnémet középpályása. Az agresszív játékstílusú, de rendkívül képzett játékos a Borussia Mönchengladbachnál lett élvonalbeli futballista, 1972-től 1977-ig erősítette a klubot, amellyel három bajnokságot, DFB-kupát és UEFA-kupát nyert.
A német válogatott mezében (1975-1984, 42 mérkőzés) sem kerülték el a sikerek, 1980-ban Európa-bajnok, 1982-ben vb-ezüstérmes volt. Stielike 1977-ben szerződött a Real Madridhoz, a spanyol klubot 1985-ig szolgálta, ez idő alatt UEFA-kupát nyert, BEK-, illetve KEK-döntőt játszhatott. Játékospályafutását a svájci Neuchatel Xamaxnál fejezte be, majd nem sokkal később már edzőként dolgozott.
Irányította a Neuchatel, a Waldhof Mannheim, az Almería csapatát, vezette Svájc válogatottját, majd a Német Labdarúgó Szövetség alkalmazásába állt. 1998 és 2000 között Erich Ribbeck szövetségi kapitány segítője volt, 2000 óta pedig ő irányítja a német U21-válogatottat.
1972-ben a győzelemmel megvívott belgiumi Európa-bajnoki döntőt követően ezen a napon játszotta első mérkőzését az NSZK válogatottja. A friss kontinenselső Svájc válogatottját fogadta Düsseldorfban, ahol óriási volt az érdeklődés a brüsszeli hősök iránt, a Rhein-stadionban 70 387 néző hallgatta a himnuszokat.
A nyugatnémetek (akik a Maier - Höttges, Schwarzenbeck, Beckenbauer, Breitner, U. Hoeness, Netzer, Wimmer, Heynckes, G. Müller, E. Kremers összeállításban kezdtek) esélyeshez méltóan futballoztak, Gerd Müller (22. és 30. perc) találataival már az első játékrészben előnyhöz jutottak. A Bayern München csatára, a "Nemzet Bombázója" káprázatosan teljesített az évben, hat mérkőzésen kilenc gól fűzödőtt a nevéhez. Müller az esztendő elején, a Népstadionban a magyar válogatott kapuját még nem vette be, de utána az angolok, a szovjetek (négy találat), az Eb-n a belgák (kettő) és a fináléban a szovjetek (újra kettő) ellen már eredményes volt.
Ezek után nem is lehetett volna szebben zárni az esztendőt, mint a Svájc elleni gólparádéval. A második félidőben, a találkozó 47. és 67. percében újra túljárt Mario Prosperi kapus eszén (a két Müller-gól között Günter Netzer is eredményes volt), így Friedrich Künzli már csak 5-0 után tudott szépíteni. Gerd Müller tehát káprázatos évet zárt, Európa-bajnok lett, az esztendő során hét válogatott mérkőzésen 13 gólt szerzett, köztük két mesternégyest!
Dévényi Zoltán