- Belegondolt abba, hogy a debreceni kispadon nem könnyű meccseken debütált, hiszen előbb a Fradi elleni hazai, majd egykori csapata, a Békéscsaba elleni idegenbeli meccsen dirigálta elsőként a Lokit?
- Természetesen gondoltam erre én is, ám gyorsan túl is tettem magam ezen, mivel valóban nagy megtiszteltetés, hogy ilyen remek képességű csapatnál gondoltak rám edzőként. Külön öröm, hogy ilyen jól sikerült az első két meccsem, ám ezért elsősorban a játékosokat illeti meg a dicséret. Tény, hogy igazán pikánsnak ígérkezett a békéscsabai kilencven percünk, hiszen közismerten furán távoztam a csabai klubtól. Ettől függetlenül én csak a mérkőzésre koncentráltam, s szerencsére a játékosaink is, ezért sikerült nyerni. Egyébként a Magyar Kupában hasonlóan érdekesnek ígérkezik a soproni szereplésünk, hiszen a családommal évek óta ott élünk.
- Hasonlóan bizakodó a két bajnoki előtt, elvégre a legutóbb az Üllői úton bravúros pontot szerző Péccsel, majd a dobogós ZTE ellen meccselnek?
- Tudom, hogy nem lesz könnyű egyik meccsünk sem, ám hangsúlyozom, mindkét találkozón, sőt a soproni kupameccsen is győzelemre készülünk.
- Ezek után csalódott lenne, ha nem őszi elsőként fordulnának?
- Ezen még nem szabad gondolkodnunk, mindig a következő mérkőzés a legfontosabb. Számunkra például a pécsi bajnoki, ami után a megszerzett három pont örömével akarunk hazautazni, s csak azt követően gondolhatunk a ZTE elleni zárómeccsre és a soproni kupatúrára. Persze azért nem tagadom, a debreceni szurkolók és a csapat önbizalma miatt is nagyszerű lenne a tabella éléről szabadságra menni.
Bánki József