1982: Matthäusék elhasaltak Belfastban

Focirégész nevű új sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt november 17-én!

1964-ben ezen a napon született Krzysztof Warzycha, minden idők egyik legeredményesebb idegenlégiósa. Az aprótermetű lengyel csatár hazájában is félelmetes támadónak számított, 1982 és 1990 között 164 mérkőzésen szerzett 66 góljával erősítette a Ruch Chorzówot. 1989 telén igazolt a görög Panathinaikoszhoz, s a szerződő felek közül senki sem gondolta, hogy 15 éves kapcsolatot szignáltak.

Warzycha már első fél szezonjában 14 gólt szerzett, így hamar közönségkedvenc lett Athénban, a görög ember számára nyelvtörőnek számító nevet pár hónap múlva már az egész ország fújta. Krzysztof a most befejeződött szezonban akasztotta szögre góllövőcipőjét, egy páratlanul eredményes pályafutás végén. A görög bajnokságban 390 mérkőzésen 244 gólt szerzett, a lengyel válogatottban (1984-1997) 50 találkozón kilencszer volt eredményes. A labdarúgás történetével és statisztikáival foglalkozó szervezet, az IFFHS tavalyi kimutatása szerint az aktív játékosok közül csak a brazil Romário szerzett nála több gólt. Ötszörös görög bajnok és kupagyőztes, lengyel bajnok, háromszoros görög gólkirály, a hellén bajnokság történetének második legeredményesebb játékosa.

1982-ben ezen a napon Eb-selejtezőket játszottak kontinensünkön. A hatodik csoportban Albánia, Ausztria és Törökország mellett Észak-Írország és az NSZK válogatottja szerepelt, most az utóbbi két tizenegy belfasti összecsapása lett kutatásunk tárgya. A britek a jól sikerült spanyolországi világbajnokság után (a mundialon legyőzték a házigazdákat, döntetlent játszottak a jugoszlávokkal és az osztrákokkal, a középdöntőben estek ki) éppen az egyik ottani ellenfelükkel, Ausztria válogatottjával kezdték a selejtezősorozatot, és Bécsben sima, 2-0-s vereséget szenvedtek. Emiatt is, no és a vendégként érkező vb-ezüstérmes NSZK miatt is Belfastban nagy volt az érdeklődés a 90 perc iránt.

A Windsor Park az idő tájt oroszlánbarlangnak számított, a találkozót megelőző négy évben csak az angol válogatott tudott ott győzni. A nyugatnémetek hét vb-döntőssel a kezdőcsapatukban kezdtek, amely megérdemel egy névsorolvasást: Schumacher - Kaltz, Stielike, Strack, B. Förster, Matthäus, Schuster, Briegel, Littbarski, K. Allofs, K.-H. Rummenigge. A tizenegy legérdekesebb tagjának Bernd Schustert tartotta a nemzetközi sajtó, hiszen az FC Barcelona kiválósága több mint másfél év után játszott újra a válogatottban. A hazaiaknál a legnagyobb gondot a kiváló kapus, a századik válogatottsága felé közelítő Pat Jennings kiesése jelentette, de mint a mérkőzés történései bizonyítják állandó helyettese, Jim Platt remekül látta el feladatát. (A hazaiak csapatkapitánya a Celtic FC jelenlegi sikeredzője, Martin O'Neill volt, az akkor a Norwich Cityben futballozó középpályás azon az estén 51-edszer bújt nemzeti mezbe.). A mérkőzés hőse azonban nem Schuster vagy O'Neill volt, hanem a hazaiak egyik új reménysége, Ian Stewart. A Queen's Park Rangers csatára mindössze harmadik mérkőzését játszotta a válogatottban, és első gólja Észak-Írország 1-0-s győzelmét jelentette az Európa-bajnok, vb-ezüstérmes NSZK ellen.

Dévényi Zoltán