1996-97: aranyérmek Ausztriától Svájcig

A magyar labdarúgásban nagyon sokáig nem lehetett külföldre igazolni legálisan, majd a későbbiekben csak egy bizonyos életkor és válogatottságszám elérése után szerződhetett profiklubba az itthon játszó labdarúgó. A rendszerváltás után aztán megszűnt ez a tilalom, és megfelelő ajánlat esetén bárki idegenlégiósnak állhatott, aminek köszönhetően megkezdődött a magyar focisták külföldre áramlása. Az első fecskék már a nyolcvanas évek elején elindultak, de a folyamat csak a kilencvenes években indult be.

Kissé nőtt az Ausztriában légióskodó magyarok száma, de ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy a második vonalban több honfitársunk is szerepelt. A legjobbak között tartósan csak Klausz László játszott, aki az idényt még az Admira Wacker színeiben kezdte, majd miután az őszi szezon során 15 meccsen három gólt ért el, a bajnokság közben az éllovas SV Salzburghoz igazolt (amihez nyilván az is hozzájárult, hogy egyik találatát éppen a Mozart-város csapata ellen érte el).

A csatár a salzburgiaknál is gyorsan kezdő ember lett, és a bajnokság hátralévő részében 20 összecsapáson játszott, amelyeken öt gólt ért el - egyszer bevette korábbi csapata hálóját is, a LASK Linznek pedig kettőt rúgott. Ennek is köszönhetően a Salzburg megnyerte a bajnokságot, és Klausszal együtt ünnepelhetett például a később a Ferencvárosban is megfordult szlovák Tibor Jancula is.

Klauszon kívül még egy magyar játékos tűnt fel az osztrák élvonalban ebben a szezonban, Horváth Attila azonban csak egy találkozón szerepelt az FK Austria Wienben, majd klubja továbbadta a másodosztályú FC St. Pöltennek. Ez utóbbi együttesben kergette a labdát Détári Lajos és Ördög József is, de csak Détári lehetett büszke teljesítményére, hiszen fél szezon alatt nyolc gólt ért el - majd jogi viták miatt otthagyta a csapatot, amely nélküle visszaesett a tabellán, és nem jutott fel a legjobbak közé.

Az osztrák második vonal egyébként "hemzsegett" a magyar játékosoktól: Aczél Zoltán az SV Braunauban, Mundi Viktor és Schäffer István pedig a TSV Hartbergben játszott.

Az egy évvel korábban a ciprusi APOEL Nicosiában szerepelt trióból csak Kovács Kálmán távozott, Kozma István és Kiprich József maradt Aphrodité szigetén, de már korántsem ment nekik olyan jól a játék, mint az előző szezonban. Kiprich sérülése miatt kevesebb lehetőséget kapott, mindössze 17 bajnokin szerepelt, és négyszer volt eredményes, míg Kozma húsz bajnokin háromszor talált be - ráadásul mindhárom gólját az APEP Kiperunta elleni hazai meccsen érte el.

Az UEFA-kupában viszont nem szerepelt rosszul a csapat, a feröeri B71-et és a görög Irakliszt is kiverte (az északiak ellen Kozma is betalált), majd a spanyol RCD Espanyol ellen is csak nehezen adta meg magát. A pontvadászatban végül ötödik lett a gárda, a ciprusi kupát viszont sikerült megnyernie, és Kozma itt is rendkívül eredményes volt, a negyeddöntőben és az elődöntőben is gólt ért el.