Goethals játékoskorában kapusként szerepelt a brüsszeli Daringban, majd az 1950-es években kezdett el edzősködni. 1968-ban nevezték ki a belga válogatott élére, és az 1972-es Európa-bajnokságon bronzéremig vezette hazája nemzeti tizenegyét.
Később klubcsapatoknál alkotott maradandót, 1977-ben a döntőbe jutott az Anderlechttel a Kupagyőztesek Európa-kupájában, majd egy évvel később elhódította a trófeát a brüsszeli lila-fehérekkel. Aztán a Standard Liege gárdájánál is szép éveket töltött, 82-ben és 83-ban is bajnoki címet szerzett, és egy újabb KEK-döntő is felkerült a dicsőséglistára.
1987-ben visszatért az Anderlechthez, ezt az időszakot egy bajnoki arany és két kupagyőzelem fémjelezte. 1990-ben csábította Bernard Tapie, az Olympique Marseille nagyravágyó elnöke a francia klubhoz, és bár 91-ben a Crvena Zvezda tizenegyesekkel még legyőzte az OM-et a BEK-döntőben, két évvel később Basile Boli fejesével begyűjtötte a legfontosabb európai kupát a Marseille a Milan ellen.
Goethalst a hétvégén kórházba szállították, s hétfőn elhunyt. A halál okát egyelőre nem hozták nyilvánosságra.
[origo] / (MTI)