Jó rajt után ismét a középmezőnyben a Metz

Az első fordulókban a Ligue 1-ben az FC Metz remek szereplése jelentette a legnagyobb meglepetést: az előző idényben a kiesés ellen küzdött gárda szinte csak az alacsonyabb osztályokból igazolt új játékosokat, de öt mérkőzést követően mégis a második helyen állt a tabellán. A jó rajtot követően azonban alaposan visszaesett a csapat teljesítménye, és az elzásziak immár a középmezőnyben szerepelnek.

A 2003-2004-es bajnokságban az FC Metz újoncként szerepelt, így aztán a bennmaradás kiharcolása (még ha nehezen is sikerült) jó eredménynek számított a gárda számára, nem csoda, hogy a nyáron meghosszabbították a szakvezető, Jean Fernandez szerződését. A holtszezonban azonban nem sok jel mutatott arra, hogy az együttes az előtte álló idényben jobb eredményt érhet el: több kulcsember is távozott, így például a házi gólkirály Toifilou Maoulida, aki csak kölcsönben szerepelt a gárdában, valamint a kapus Ludovic Butelle és a balszélső Alexandre Frutos.

Az új szerzemények többsége pedig alacsonyabb osztályokból érkezett, ráadásul nem is a második, hanem a harmadik vonalból, így az elzászi szurkolók nem nagyon tudták, hogy mit várhatnak ezektől a focistáktól. A szezonkezdet aztán minden várakozást felülmúlt, hiszen az első két mérkőzését megnyerte a csapat (márpedig ilyen jó rajtra 1997 óta nem volt példa a klub történetében, és akkor az együttes ezüstérmes lett a bajnokságban), s később is jó eredményeket ért el: öt forduló után még veretlen volt, és a második helyet foglalta el a tabellán, a listavezető Toulouse FC-vel azonos pontszámmal.

Ami pedig az új szerzeményeket illeti, rájuk sem lehetett panasz: a svájci FC Baseltől szerződtetett kameruni támadó, Hervé Tum három gólt ért el, de betalált a harmadosztályú Cherbourgtól megvett Richard Socrier, illetve a szintén a harmadik vonalból szerződtetett Franck Ribéry is. Utóbbi labdarúgó ráadásul olyan kimagasló teljesítményt nyújtott a középpálya jobb oldalán, hogy szeptemberben őt választották meg a bajnokság legjobb játékosának, és bekerült az utánpótlás-válogatottba is.

Mielőtt azonban a drukkerek túlságosan is belelkesedtek volna, a hatodik fordulóban az AJ Auxerre elleni 4-0-s vereség alaposan lehűtötte őket, ráadásul ezt követően az FC Metz öt fordulón keresztül nyeretlen maradt, majd az SC Bastia elleni hazai diadalt újabb öt találkozóból álló nyeretlenségi széria követte. Mindennek köszönhetően a metziek máris nem álltak olyan jól, 18 forduló után csak a 13. pozíciót foglalták el, és ha nem vigyáznak, megint visszacsúszhatnak a kiesőjelöltek közé.

A formahanyatlás egyik legfőbb oka abban keresendő, hogy Jean Fernandez mester a sérülések miatt nem tudta ugyanazt a kezdő tizenegyet pályára küldeni az ősz második felében, amely szeptemberben olyan jól muzsikált. A csapatkapitány Grégory Proment sérülése ebből a szempontból nem volt olyan súlyos eset, hiszen a középpályás a bajnokság elején sem játszott, majd amikor végre felépült volna, ismét bokaszalag-húzódást szenvedett, és újabb három hónapra kidőlt a sorból. Nagyobb veszteség volt a középhátvéd, Mehdi Meniri sérülése, hiszen ő rendszeresen a kezdőtizenegyben szerepelt, azonban hét meccset ki kellett hagynia.

A remek bajnoki rajtban kulcsszerepet vállalt csatár, Tum is jó pár összecsapásról hiányzott, bár a legutóbbi fordulóban csereként már pályára lépett, a saját nevelésű középpályást, Dino Djibát viszont ebben a szezonban valószínűleg már nem láthatják a pályán a drukkerek: a focista térdszalagszakadást szenvedett, és legalább fél évet ki kell hagynia. Mindezeknek köszönhetően Fernandeznek fordulóról fordulóra át kellett alakítania a gárdát, ami leginkább a középpályán látszott meg. A bajnokság elején pazarul futballozó Ribéry teljesítménye például alaposan megsínylette, hogy a jobb oldalról többször is a bal szélre vezényelték át, sőt, esetenként csatárként küldték pályára.

Összességében véve a metziek leginkább a csatársor teljesítményében látják a problémát, éppen ezért a télen egy gólerős támadó leigazolása látszik az elsődleges feladatnak. Természetesen a kiszemelt is megvan, aki nem más, mint az előző idény metzi házi gólkirálya, vagyis Maoulida, aki a Stade Rennes-ben nem sok játéklehetőséget kapott. Legalábbis a legutóbbi hetekig, hiszen a 18. fordulóban viszont az ő két góljával nyert Bölöni László csapata. Persze lehet, hogy a bretonok csak a csatár árát szeretnék egy kicsit felverni azzal, hogy párszor ismét a kezdő tizenegyben szerepeltetik.