Carmignani mentheti meg a Parmát

A nyáron alaposan meggyengült az AC Parma játékoskerete, így a kék-sárgáktól senki sem várta, hogy megismétlik tavalyi ötödik helyezésüket, de a legtöbb szakértő a középmezőny elérését azért reális célnak tartotta a csapat számára. A szezon rajtja óta kiderült, hogy mindez csak álom, a gárda ugyanis kezdettől fogva a táblázat vége felé foglal helyet, és a 16. forduló után a 19., azaz kieső helyen áll. A tragikus szereplésnek meg is lett a személyi következménye: a Livorno elleni vereség után menesztették Silvio Baldini vezetőedzőt, utóda pedig Pietro Carmignani lett.

Már pár öt forduló elteltével is látszott, hogy nagyon hiányoznak a nyáron a klub sanyarú anyagi helyzete miatt távozott, rutinos játékosok, ugyanis a helyükre érkezett fiatalok még nem képesek a tőlük elvárt szinten teljesíteni. A helyzet lényegében később sem változott, csupán eltelt újabb tíz forduló, és a csapat még mindig kieső helyen áll a bajnokságban, hátránya pedig egyre nő nemcsak a középmezőnyt, de már a biztos bennmaradást jelentő pozíciókat elfoglaló gárdákkal szemben is.

A távozókat azóta sem sikerült pótolni, az a néhány, tavalyi kulcsember, aki maradt, pedig megfelelő társak híján nem képes a tőle megszokott teljesítményre. A legutóbbi bajnokság olasz ezüstcipőse, a 24 gólig jutott Alberto Gilardino jelenleg hét gólnál tart, ami a csapat gólterméséhez képest ugyan soknak számít (a többiek összesen kilencszer találtak be), de ahhoz kevés, hogy a táblázaton kissé feljebb juttassa az együttest. A Serie A egyik legjobb kapusa, a nyáron általános megdöbbenésre Parmában maradt Sebastien Frey ugyan az idén sem véd rosszul, de annyi bravúrt nem tud bemutatni, mint ahány gyermeteg hibát elkövet előtte a védelem.

A francia az első 16 fordulóban 29 gólt kapott, ami a Lecce mögött (azért érdemes megnézni, ez csapat hol áll a táblázaton!) a legtöbb a Serie A-ban. A rengeteg kapott találat nem is csoda, hiszen a Parma hátsó alakzata még a többi csapatrésznél is jobban gyengült a nyáron. Egy komplett hátsó sor (Sebastiano Siviglia, Matteo Ferrari, Emiliano Moretti, Anthony Seric) távozott, helyükre pedig fiatal, rutintalan labdarúgók kerültek, akik egyelőre nem voltak képesek felvenni az első osztály ritmusát.

Még az a Daniele Bonera sem tud kiemelkedőt nyújtani, akitől azt várták, hogy a csapat új védelmének vezére lesz. A júniusban utánpótlás Eb-t nyert squadra azzurra kapitánya azonban nem tudja megoldani a feladatot, sőt, jó néhány gól az ő lelkén szárad. Persze jut a többieknek is bőven, Paolo Cannavaro, Damiano Ferronetti, Cesare Bovo és Alessandro Potenza kapott még több-kevesebb lehetőséget Silvio Baldinitől a védelemben, de a tréner nem tudta megtalálni az ideális megoldást. Már nem is fogja, de erről majd később...

A középpályás-sor sem heverte ki a nyári változásokat, azaz Manuele Blasi és Simone Barone távozását. A két válogatott játékos elsősorban a védekezésben jeleskedett, mindketten rengeteg labdát szereztek, és többnyire meg is tudták játszani velük csapattársaikat. Jelenleg azonban nincs ilyen játékos a keretben, ezért az ellenfelek sokszor egyszerűen átrohannak a Parma középpályáján, és létszámfölénybe kerülnek, amit könyörtelenül kihasználnak a rutintalan védelemmel és a tehetetlen Freyjel szemben.

A csatársorban elvileg nem lenne probléma, hiszen Gilardino mellé érkezett a nyáron Massimo Maccarone, azaz a klubnak van két olyan támadója, akik az élvonal szinte bármelyik másik csapatába is beférnének. Maccarone azonban eddig többet volt sérült, mint egészséges, és felépülése óta sem találta meg régi önmagát, még nem lőtt gólt a bajnokságban. Igaz, általában nem is szerepelt a kezdő csapatban, Baldini ugyanis a mérkőzések többségén csupán egy csatárral, Gilardinóval küldte pályára a csapatot, az ifjú titánra pedig nagyon vigyáznak az ellenfél védői, így csak elvétve tud helyzetbe kerülni.

Lehet, hogy az együttes taktikája - és talán helyzete is - gyökeresen megváltozik a közeljövőben, ugyanis a klubvezetés a legutóbbi, Livorno elleni idegenbeli vereség után az edzőváltás mellett döntött, s menesztette Baldinit. Indokolni nem nagyon kellett a lépést, elég volt a táblázatra pillantani.

Az utódlást a bajban és pénzszűkében lévő csapatok többségéhez hasonlóan -átmenetileg - először házon belül oldották meg, Baldini utóda ugyanis a korábbi másodedző, Daniele Zoratto lett, ám szinte napokon belül kinevezték az új mestert, Pietro Carmignanit. A 59 esztendős szakember 2002-ben már irányította az AC Parma első csapatát, igaz, akkor összehasonlíthatatlanul jobb játékosállománnyal.