A fekete kontinensen általában az észak-afrikai együttesek dominálnak, egy két kivétellel (elsősorban Kamerun vagy Nigéria sorolható ide), a többi válogatottnak pedig kevés babér terem, így aztán a Kelet- és Észak-Afrikai Labdarúgó-szövetség (CECAFA) a hetvenes évek elején elindította a saját tornáját, amelyen olyan gárdák vesznek részt, mint Uganda, Kenya vagy Tanzánia.
A viadalt évente rendezik meg, és az idén kilenc együttes indult el a tornán - eredetileg 11 együttes kapott meghívót, de Eritrea és Djibouti visszalépett. A csapatokat két csoportba osztották, amelyek közül az A betűjelűbe öten kerültek: a házigazda Etiópia mellett Burundi, Ruanda, Zanzibár és Tanzánia szerepelt itt.
Utóbbi két gárdától eleve nem lehetett sokat várni, és valóban e két együttes végzett az utolsó helyen: a tanzániai csapat mind a négy találkozóját elveszítette, és 1-13-as gólaránnyal abszolválta a tornát, míg Zanzibár csak Tanzánia ellen tudott nyerni, a többi mérkőzésén nem szerzett pontot.
A maradék három gárda küzdött tehát a továbbjutást érő első két helyért, és a házigazdák gyorsan egyértelművé tették, hogy ott lesznek a legjobb négy között: rögtön az első meccsükön 2-1-re legyőzték Burundit, majd Ruandával is döntetlent játszottak.
A második helyért tehát a ruandai és a burundi válogatott játszott ki-ki meccset, és a találkozó első félidejében nem született gól, a szünet után azonban felgyorsultak az események: a burundi csatár, Jean Hakizimana értékesítette a testvére, Ally ellen elkövetett szabálytalanságért megítélt büntetőt, majd Saidi Ntibazonkiza növelte kettőre az előnyt. A ruandaiak ugyan szépíteni tudtak, de az egyenlítés már nem jött össze nekik, sőt, Burundi a hajrában újból betalált, így ebből a csoportból Etiópia mellett ők mentek tovább.
A másik csoportban Szudán, Kenya, Uganda és Szomália szerepelt, és itt Szomália számított a leggyengébbnek: az együttes szerzett pont és rúgott gól nélkül lett utolsó. A másik három gárda versengéséből Szudán jött ki a legjobban, hiszen a címvédő Ugandát le tudta győzni 2-1-re, és ez elég volt ahhoz, hogy megnyerje a kvartettet. Az ugandaiak csak egy Kenya elleni győzelemmel javíthattak volna helyzetükön, ám az ősi rivális ellen nem sikerült nyernie a csapatnak, a mérkőzés 1-1-re végződött, így aztán a címvédő ezúttal a legjobb négy közé sem került be.
Az elődöntőben aztán az etiópiaiak tizenegyesekkel diadalmaskodtak Kenya felett, míg a másik ágon Burundi nagy meglepetésre 2-1-re legyőzte Szudánt, és így bejutott a fináléba - a burundi gárda eddigi legjobb szereplése a CECAFA-kupában egy negyedik pozíció volt, még 1999-ből. A két csapat a csoportmérkőzések során is találkozott egymással, és akkor a házigazdák 2-1-es győzelmet arattak, a döntőben azonban ennél is simábban nyerni tudtak: annak ellenére is 3-0-ra győztek, hogy első számú csatáruk, Fikru Tefarra sérülés miatt nem léphetett pályára.
Helyettese, Andualem Nigussie a stadionban helyet foglaló 35 ezres nézősereg legnagyobb gyönyörűségére azonban már 25. percben betalált, és az etiópiai csapat végig uralta a találkozót. A trófea mellett az első helyezett még a 35 ezer dolláros pénzdíjat is bezsebelte, míg a második helyezett burundi gárda húszezret kapott - a pénzt a torna első számú szponzora, az etiópiai üzletember, Sheik al-Amoudi fizette ki.