1981: Uruguay legyőzte Sócrateséket

Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt január 10-én!

1981-ben ezen a napon játszották a Mundialito döntőjét. A korábbi világbajnokok (Angliát Hollandia helyettesítette) számára kiírt torna fináléjába a házigazda Uruguay és Brazília válogatottja került.

A montevideói Centenario stadionban telt ház fogadta a két válogatottat, a játékvezetés cseppet sem hálás feladata pedig az osztrák Erich Linemayr osztályrészéül jutott. A hazaiak a megszokott összeállításban (Rodríguez - Diogo, Olivera, De León, Martínez - Krasouski, De la Pena, Paz - Ramos, Victorino, Moráles) kezdtek, míg a selecao (Joao Leite - Edevaldo, Oscar, Luizinho, Júnior - Batista, Toninho Cerezo, Paulo Isidoro - Tita, Sócrates, Zé Sérgio) tizeneggyel vette fel a küzdelmet.

Az előzetes edzői elképzelésen először a hazaiak szövetségi kapitány, Roque Gastón Máspoli volt kénytelen módosítani, fél óra elteltével ugyanis sérülés miatt le kellett cserélnie Eduardo De la Penát, a középpályássor motorját, akit Jorge Barrios váltott. A mester remekül cserélt, hiszen a Wanderers pályára küldött fiatal játékosa (Barrios a mérkőzés napján még nem volt 20 éves) az 50. percben megszerezte a vezetést az uruknak.

Tele Santana, a brazilok kapitánya sem várt tovább a cserével, a mérkőzés előtti nap legnagyobb vívódása után pályára küldött Titát Serginho váltotta. A brazilok a 62. percben Sócrates révén tizenegyesből egyenlítettek, s ezzel a góllal megszakadt Rodolfo Rodríguez, a hazaiak kapusának remek sorozata. A bajuszos hálóőr először kapitulált a torna során, pedig a csoportellenfelek, a hollandok és az olaszok is kiváló támadókat vonultattak fel ellene.

Az uruguayiak a kapott gól után sem estek kétségbe, továbbra is támadásban maradtak, és próbálkozásaiknak a 80. percben született meg a gyümölcse, legnagyobb sztárjuk, Waldemar Victorino (a Nacional 29 éves csatára három találatával a torna gólkirályi címét is megszerezte) ismét vezetéshez juttatta az urukat.

A selecao természetesen nem adta fel, Santana ismét váltott, Zé Sérgio helyére Éder érkezett (az Atlético Mineiro játékosának elképesztő bal lábára egy évvel később a spanyolországi világbajnokságon figyelt fel a világ), ám ő sem tudott változtatni az eredményen, így Uruguay megnyerte az először - és utoljára - megrendezett tornát.

Dévényi Zoltán