99 éve született Guillermo Stábile

Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt január 17-én!

1973-ban ezen a napon látta meg a napvilágot Mexikóvárosban Cuauhtémoc Blanco Bravo. Furcsa keresztneve csak az európai fülnek cseng különlegesen, ez ugyanis egy mexikói istenség neve. Pályafutását a legnépszerűbb mexikói gárdában, a Club Américában kezdte, és tizenkilenc esztendősen, 1992-ben mutatkozhatott be az első csapatban.

Érdekesség, hogy eleinte a védelemben kapott szerepet a klubnál, ám itt nem nagyon tudott bekerülni a kezdő tizenegybe, ami persze érthető is, hiszen ugyanezen a poszton az argentin legenda, a világbajnok Óscar Ruggeri szerepelt a csapatban. Csak az 1994-95-ös szezonban került a középpályára, illetve a csatársorba, ám itt olyan remekül szerepelt, hogy 1995 februárjában a válogatottban is bemutatkozhatott.

A debütáló mérkőzését Uruguay ellen játszotta 1995. február elsején. Az 1995-ös Copa Américára utazó keretbe nem került be, legközelebb a Gold Cupon húzhatta magára a mexikói válogatott zöld mezét. Itt viszont minden találkozón pályára lépett, sőt a döntőben maga is betalált Brazília ellen. Ott volt az atlantai olimpián is, ahol a közép-amerikaiak a negyeddöntőben estek ki a későbbi győztes Nigéria ellen.

Klubcsapatával nem sok sikert ért el, hiszen a mexikói pontvadászatot egyszer sem tudták megnyerni, a rájátszásban szinte minden esztendőben az elődöntőben búcsúztak. 1997 nyarán játszott a Copa Américán, ahol egy góllal járult hozzá a mexikóiak bronzérméhez. A Copa után klubot váltott, és a Necaxa futballistája lett. Ugyanazon év decemberében a Konföderációs-kupán már egyszer megmutatta, hogy fekszik neki a Szaúd-Arábia elleni játék, ugyanis az arabok ellen két gólt rúgott.

Az 1998-as esztendő remekül kezdődött a számára, ugyanis a Necaxával bajnoki címet szerzett, miközben hétszer volt eredményes. A France '98-ra vezető úton nyolcszor lépett pályára a válogatottban, de gólt nem tudott szerezni. A vb annál jobban sikerült a számára: remekül játszott, a belgák ellen rendkívül látványos gólt lőtt, és a dél-koreaiak ellen bemutatott egy olyan cselt, ami minden bizonnyal bekerült a labdarúgás történelemkönyvébe. Két ázsiai játékossal állt szemben a szögletzászlónál, amikor a két bokája közé szorította a játékszert, és egy nagyot ugorva valósággal kipattant a bámuló koreaiak között.

A vb után visszatért a nevelőegyesületéhez, az Américához, ám hiába lett gólkirály az 1998-as téli bajnokságban, a csapat még a rájátszásba sem tudott bejutni. Ennek ellenére a válogatottban továbbra is stabil helye volt, 2000 végén azonban súlyos sérülést szenvedett, elszakadt a keresztszalagja.

Egy rövid ideig légióskodott Európában, a spanyol Real Valladolidnál szerepelt, de hamar hazatért a Club Américához. Tavaly nyáron - sorozatos botrányai miatt - klubja kölcsönadta a Veracruznak, ahonnan a közelmúltban tért vissza a fővárosi egyesülethez. Pályafutása során 211 mexikói bajnokin 109 gólt szerzett, a válogatottban 79 összecsapáson 30-szor volt eredményes.

Dévényi Zoltán