De Canio az élvonalban tartaná a Sienát

A Siena újoncként a 13. helyen zárta az előző szezont, azaz viszonylag simán bennmaradt, tehát a gárda megfelelt az elvárásoknak. A nyári szünetben mégis elküldték a vezetőedzőt, Giuseppe Papadopulót, és helyére a rutinos Luigi Simonit nevezték ki. Ez a döntés nem bizonyult jónak, hiszen a fekete-fehérek a bajnokság felénél kieső helyen álltak, a rossz szereplés pedig az idős mester állásába került. A csapat új edzője Luigi de Canio lett, az ő feladata lesz, hogy felrázza és benntartsa Enrico Chiesáékat.

Az előző bajnokság egyik kellemes meglepetése volt a Siena, amelyet a szezon rajtjánál a legtöbb szakíró biztos kiesőnek tippelt, ám a fiatal, az élvonalban akkor debütált mester, Giuseppe Papadopulo remekül összerakott együttese - mely stílusos játékával számos hívet szerzett magának - végül biztosan maradt az élvonalban. A vezetőség azonban többre vágyott, a középmezőnyben szerette volna látni a gárdát, ezért a nyári szünetben megköszönték Papadopulo munkáját, és az igen komoly élvonalbeli tapasztalattal rendelkező Luigi Simonit nevezték ki a csapat élére.

A 65 éves trénerrel szemben igen komoly elvárásokat támasztott a Paolo de Luca vezette elnökség: Simonitól és csapatától a bajnokság kezdete előtt azt várták, hogy kvalifikálja magát az UEFA-kupába! Ezt a célkitűzést minimum merésznek nevezhetjük, már csak azért is, mert a vágyakhoz mért erősítések elmaradtak a nyáron. Alex Manninger, Francesco Colonnese, Fabio Pecchia vagy Davide Chiumiento nem számítanak rossz játékosoknak, de világsztároknak sem. Ráadásul a csapat a pályán is elég hamar bizonyította, hogy nem alkalmas a vezetőség céljainak megvalósítására.

A nyitányon elszenvedett palermói vereség után ugyan hazai pályán sikerült legyűrni a Sampdoriát, de a 2-1-es győzelmet öt nyeretlen bajnoki követte, ráadásul ezeken a mérkőzéseken mindössze egy gólt szerzett a csapat. A nyolcadik fordulóban a Brescia idegenbeli legyőzése adhatott némi reményt a szurkolóknak (immár nem az UEFA-kupa-szereplés, hanem a bennmaradás kiharcolására), de a gárda a folytatásban ismét visszarángatta a földre drukkereit (és talán az elnök urat is) zsinórban három, 1-1-es döntetlen után három vereség, majd újabb két iksz következett, így 16 forduló után a csapat mindössze két győzelemmel állt, "természetesen" kieső helyen.

Jókor jött tehát a karácsonyi szünet a gárdának és Simoninak, aki akkor még azt hihette, a saját csapatát építgethette a tavaszi idényre. A mester erősítésekkel is próbálkozott, de terveit már nem valósíthatta meg, ugyanis az első két, 2005-ös forduló (a Chievo Verona elleni idegenbeli győzelem és az AC Parma elleni hazai vereség) után a vezetőség az edzőváltás mellett döntött, és menesztette Simonit.

Az utód személyét illetően De Luca nem volt könnyű helyzetben, hiszen első számú jelöltjét elhappolták előle. Az illető nem volt más, mint Simoni elődje, Papadopulo, akit az elnök nagyon szeretett volna visszacsábítani Sienába, csak éppen a Lazio kispadja előbb üresedett meg, mint a toszkán kiscsapaté, és a rómaiak már a két ünnep között szerződtették a mestert. De Lucának így új edző után kellett néznie, és választása végül Luigi de Canióra esett.

Az 58. életévében lévő szakember az élvonalban az Udinese és a Reggina együttesét is gardírozta, tavaly óta a másodosztályú Genoa gárdáját irányította. Dolgozott már Sienában, még az 1995-96-os idényben, a harmadik vonalban. Első, sienai edzőként adott nyilatkozatában emlékeztetett is a kilenc évvel ezelőtti eseményekre: "Örömmel látok itt munkához, hiszen ismerem a klubot és a várost is. A helyzet nehéz, de nem drámai. Össze kell fognunk, hiszen közös a célunk: a bennmaradás."

A szent cél érdekében persze játékosokat is igazolt a klub, mégpedig nem is rosszakat. Először a legkritikusabb posztra, a csatársorba érkezett egy focista Massimo Maccarone személyében, aki az AC Parmánál nem fért bele sem Silvio Baldini, sem a helyére decemberben kinevezett Pietro Carmignani elképzeléseibe, alig kapott játéklehetőséget, így örömmel költözött.

Mindez igaz Giovanni Pasqualéra is, azzal a különbséggel, hogy ő balhátvéd, és rá Roberto Mancini nem számított az FC Internazionalénál. Természetesen további kiszemeltjei is vannak De Caniónak: a tréner a védelembe a Laziónál mellőzött Paolo Negrót, a középpályára pedig a Regginánál parkolópályára tett Francesco Cozzát szeretné megszerezni.

További erősítés lehetne Roberto d'Aversa is, aki ugyan a klub játékosa, de a tavalyi bundabotrány miatt a szövetség 2005. február 25-ig eltiltotta. Az egyesület mindent megtesz az eltiltás eltörlése vagy legalább csökkentése érdekében, hiszen De Caniónak szüksége lenne a nagy munkabírású középpályásra. Az új tréner az AS Roma elleni kupamérkőzésen debütált, nem éppen a legnagyobb sikerrel (a Siena hazai pályán kapott ki 5-1-re). Ezt az Atalanta elleni bajnoki követte, ahol idegenben szerzett pontot a csapat. Ha a javuló tendencia tovább tart, előbb-utóbb jönnek a győzelmek is, amelyek elengedhetetlenen a bennmaradáshoz.