Dél-amerikai játékosai által menetel a Villarreal

A Villarreal CF számára az idény rajtjánál nem lehetett más a cél, mint hogy előrébb végezzenek a bajnokságban a legutóbbi nyolcadik helyezésnél, az UEFA-kupában pedig megközelítsék, esetleg megismételjék a tavalyi szereplést, amikor egészen az elődöntőig jutottak. Erre minden esélye megvan a csapatnak, amely a gyenge szezonkezdet után magára talált, természetesen elsősorban dél-amerikai játékosainak köszönhetően.

Legutóbb október elején foglalkoztunk a Villarreal CF csapatával, amikor az együttes a vártnál jóval gyengébb szezonkezdése szolgáltatatott témát nemcsak nekünk, de a spanyol közvéleménynek is.

Hat forduló alatt mindössze egyszer nyert Manuel Pellegrini gárdája, és a tabellán eléggé messze volt a vezetőség és a szurkolók által megálmodott ötödik-hatodik pozíciótól, ráadásul elhagyta a csapatot a korábbi első számú góllövő, a chilei mester által mellőzött s ezt igen nehezen viselő Sonny Anderson is.

Azóta gyökeresen megváltozott a helyzet: a gárda magabiztosan, a második helyen jutott tovább az UEFA-kupa csoportköréből a Middlesbrough FC mögött, de a Partizan Beograd, a Lazio és a görög Egaleo előtt, és a bajnokságban is magukra találtak a sárga mezesek. A hatodik fordulóban, a Real Zaragoza ellen aratott siker óta - amely Diego Forlánék első győzelme volt a szezonban - további hét alkalommal tudott nyerni a Villarreal CF, és mindössze három vereséget szenvedett, melynek eredményeként egészen a hetedik helyig sikerült előrelépni a tabellán, mindössze két ponttal lemaradva a hatodik, azaz már UEFA-kupa-indulást érő pozícióban tartózkodó Real Betistől.

Hogy mi a hatalmas javulás oka? Szakértők szerint elsősorban az, hogy Pellegrini megtalálta az ideális taktikai felállást és az abba legjobban beilleszthető játékosokat. A kapuban José Manuel Reina helye megkérdőjelezhetetlen, a barcelonai nevelésű kapus remek teljesítménnyel hálálja meg edzője töretlen bizalmát. A védelemben hat játékos szerepel több-kevesebb rendszerességgel: középen a csapatkapitány Quique Álvarez, az argentin Gonzalo Rodríguez és a bolíviai Juan Manuel Pena bevethető, a széleken pedig a portugál Armando Sá, a spanyol Javi Venta és az argentin Rodolfo Martín Arruabarrena jöhet szóba.

A középpályán is hatan vannak a négy helyre: két fiatal spanyol, Santiago Cazorla és Héctor Font, egy brazil, Marcos Senna és három argentin: Juan Román Riquelme, Sebastián Alejandro Battaglia és a nemrég igazolt Juan Pablo Sorín. Az idény során Senna és Battaglia is hosszabb időre kidőlt a sorból eltiltás és sérülés miatt, így Pellegrini kénytelen volt előhúzni a talonból Arzót és Josicót, akik az előző években rendszeresen szerepeltek a csapatban, de a dél-amerikai mester érkezésével háttérbe szorultak.

A csatársorban Anderson távozása után Forlán és José Mari maradt csak a választék, egészen Luciano Figueroa decemberi érkezéséig. Az említett játékosok közül hat (Rodríguez, Arruabarrena, Battaglia, Riquelme, Sorín és Figueroa) argentin, kettő (Anderson és Marcos Senna) brazil, Forlán uruguayi, Pena pedig bolíviai, azaz nem kevesebb mint tíz dél-amerikai születésű futballista áll(t) Pellegrini rendelkezésére. A mester éppen ezért úgy döntött, nem próbálja meg európaivá formálni, úgymond "spanyolosítani" az együttest, hanem hagyja a játékosokat saját, dél-amerikai stílusukban futballozni.

Ez az elképzelés bevált, hiszen a csapat november vége óta veretlen a bajnokságban, a Real Madrid ellen gól nélküli döntetlent ért el hazai pályán, az FC Barcelonát pedig szenzációs játékkal 3-0-ra verte az El Madrigálban, majd a Valenciát is megverte 3-1-re. Ha nem lett volna a sárgák novemberi rossz sorozata, amikor az Athletic Bilbao, az RC Deportivo és a Real Betis ellen is kikaptak Reináék, az együttes a dobogóért is harcolhatna.

De így sincs ok panaszra, hiszen egy jó tavaszi szereplés esetén még minden, a szezon elején kitűzött cél megvalósítható. A bajnoki hatodik hely karnyújtásira van a csapattól, az UEFA-kupában pedig a nem gyenge, de verhető Dinamo Kijev vár a gárdára a 16 közé jutásért. A Villarreal szereplése tulajdonképpen nem meglepetés, Forláné viszont mindenképpen szenzációnak számít: a Manchester Unitedben jobbára csak vergődő uruguayi már 11 gólnál tart a szezonban.

Különösen januárban remekelt: az FC Barcelona és a Levante UD ellen is kétszer-kétszer talált be. A csapat szurkolói már csak arra várnak, hogy új kedvencük a nemzetközi mérkőzéseken is hozza a formáját, hiszen Forlán az UEFA-kupában még nem volt eredményes, márpedig góljaira a Dinamo Kijev ellen is nagy szükség lenne a továbbjutáshoz. Persze nyilván azzal is kiegyezne minden Villarreal-drukker, ha a többi játékos szerezne annyi gólt, amennyi elegendő legalább az elődöntőbe jutáshoz, a bajnokságban pedig minimum a hatodik helyhez.