Az már a bajnokság kezdete előtt biztos volt, hogy a Sevilla FC történetében különleges szezon lesz a 2004-2005-ös, hiszen a klubot 1905-ben alapították, azaz az idén ünnepli fennállásának századik évfordulóját. A vezetőség természetesen számos ünnepséget, rendezvényt szervez a centenáriumi évben, de az igazán méltó megemlékezés a játékosok dolga: a rajt előtt a tavalyi szereplés megismétlését, azaz az első hat közé kerülést tűzték ki célul a csapat elé, és egyelőre úgy tűnik, a fiúk képesek lehetnek erre.
A bajnokságot szédületes tempóban kezdte a Sevilla: nyolc forduló után 17 ponttal, mindössze egy vereséggel a második (!) helyen állt az FC Barcelona mögött. A remek kezdéstől finoman szólva nem szállt a vezetőedző, Joaquín Caparrós fejébe a dicsőség, a tréner ugyanis a nyolcadik forduló után azt nyilatkozta: "Ha reálisan nézem csapatom játékerejét, jelenlegi helyezésünk a vicc kategóriájába tartozik".
A csapat szurkolói nem háborodtak fel fenti szavakon, hiszen egyrészt jól tudják, hogy a mestertől nem állnak távol a különös megnyilatkozások, másrészt azzal is tisztában voltak, hogy Caparrósnak igaza van. Legnagyobb bánatukra ezt hamarosan a csapat is bizonyította, hiszen nem sokáig tudott a dobogón maradni: a következő öt fordulóban mindössze négy pontot szereztek a piros-fehérek, akik így visszaestek az ötödik helyre. Mielőtt megijedtek volna a Sevilláért szorítók, a gárda produkált egy négy találkozón át tartó veretlenségi sorozatot (többek között a Real Madridot is sikerült legyőzni a Santiago Bernabéuban), így a 2004-es naptári évet a Barca és a Valencia CF mögött a harmadik helyen zárta az együttes.
A téli átigazolási időszak meglehetősen eseménytelenül telt a Ramón Sánchez Pizjuán-stadionban: egyetlen játékos sem távozott, és érkezőből is csupán egy akadt, a brazil Adriano személyében, aki a Coritibától érkezett. Eredeti posztja balhátvéd, de a sevillaiak a középpályára szemelték ki, ami vérmes reményekkel töltheti el a szurkolókat, hiszen könnyen lehet, hogy egy újabb gólvágóról van szó. Két évvel ezelőtt ugyanis Júlio Baptistát is védekező középpályásnak szerződtették, majd kiderült róla, hogy csatárposzton sokkal jobb teljesítményre képes. Adrianóval kapcsolatban ilyesmire egyelőre nem derült fény, de eredeti szerepkörében nem okozott csalódást a brazil. Ahogy a többiek sem: ugyan januárban két vereség is becsúszott (az FC Barcelona 4-0-ra győzött Sevillában), a február sokkal jobban sikerült a csapat számára: a piros-fehérek két győzelemmel kezdték a hónapot, és ismét a dobogón találták magukat.
A folytatásban aztán jött a minden csapat számára rettegett, de általában elkerülhetetlen hullámvölgy: a Real Sociedad elleni, idegenbeli vereséget két gólzáporos hazai döntetlen követte (a Racing Santander és a Valencia CF is 2-2-t ért el a Ramón Sánchez Pizjuánban), majd következett egy madridi kirándulás. Ez a vizit közel sem sikerült olyan jól, mint az előző, amikor a Real Madrid otthonából távozott három ponttal az együttes: az Atlético 3-0-ra győzött. A következő, 28. fordulóban a Real Zaragozát fogadta a Sevilla, és nem kis meglepetésre a kupagyőztes 1-0-ra nyert Andalúziában. A nyeretlenségi sorozat az RCD Mallorca ellen már nem folytatódott, hiszen a baleáriak ellen sikerült nyerni, "természetesen" Júlio Baptista góljával.
Az öt, győzelem nélküli bajnoki így is megtette hatását: az együttes visszaesett a tabellán a hetedik helyre. Pánikra azért nincs ok, hiszen az élmezőny (a toronymagasan listavezető Barcelonát, valamint a második helyezett Real Madridot leszámítva) elképesztően tömör: a harmadik helyen álló városi rivális, a Real Betis mindössze két ponttal gyűjtött többet, mint a Sevilla FC, az ötödik pozíciót elfoglaló Valenciának és a hatodik RCD Espanyolnak pedig ugyanannyi pontja van, mint Júlio Baptistáéknak. A brazil egyébként 14 gólnál tart a bajnokságban, amellyel a negyedik helyen áll a góllövőlistán, mégis a csapat leggyengébb pontjának a csatársor tűnik: 29 mérkőzésen mindössze 33-szor találtak be Caparrós játékosai, ennél nemcsak valamennyi, a táblázaton a Sevilla előtt álló, de további hat, a hátsó régiókban szerénykedő gárda góltermése is bővebb. Ha a piros-fehéreknek lenne még egy, Júlio Baptistához hasonló képességű támadójuk, szinte biztos, hogy jövőre a BL selejtezőjében indulhatnának. De még így is van erre esélye a csapatnak, ha pedig sikerülne megcsípni a negyedik helyet, igazán méltó módon köszöntenék a játékosok százéves klubjukat.