Nem sok vizet zavart a Numancia a Primera Divisiónban

A bajnokság rajtja előtt a legtöbb szakértő azt jósolta, hogy a három újonc közül legalább kettőre, a Getafe CF-re és a CD Numanciára a kiesés elleni küzdelem vár az élvonalban. Nem így történt, hiszen a madridi kiscsapat biztos tagja a középmezőnynek, a soriai piros-kékeknek viszont gyakorlatilag egy pillanatig sem volt esélyük a bennmaradásra: már három fordulóval a zárás előtt matematikailag is bizonyossá vált, hogy a sereghajtó a következő idényben a másodosztályban lesz kénytelen szerepelni.

Már az is meglepetés volt, hogy a CD Numancia a nyáron kiharcolta az élvonalba jutást, hiszen a még a másodosztályban is kevéssé tehetősnek számító klub olyan, patinásabb és gazdagabb egyleteket előzött meg a Segunda División harmadik helyéért folytatott versenyfutásban, mint a Sporting Gijón, a CD Tenerife vagy a Deportivo Alavés. Mivel a holtszezonban sem érkezett Roman Abramovics kaliberű támogató a klubhoz, mindenki tudta, hogy igen nehéz dolga lesz Francisco López vezetőedzőnek, ha az élvonalban szeretné tartani az együttest. Novemberre az is kiderült, hogy a fiatal mester nem tudja megoldani a feladatot, hiszen tíz forduló (és mindössze öt megszerzett pont) után az elnökség menesztette a szakembert. Utódát nem volt könnyű megtalálni, hiszen a nevesebb szakembereknek eszük ágában sem volt elvállalni a reménytelen helyzetben lévő sereghajtó vezetését, így házon belül kellett megoldani az utódlást.

A választás végül Máximo Hernándezre esett, aki első mérkőzésén igazolta az "új seprű jól seper" futballközhelyet, irányításával ugyanis a Numancia hatalmas meglepetésre 2-1-re legyőzte a Sevilla FC-t. Miután a menetrendszerű idegenbeli vereséget követően a Real Zaragozát is sikerült legyőzni a Los Pajaritos-stadionban, a gárda előtt felcsillant a bennmaradás reménye. Igaz, ez az állapot nem tartott sokáig, hiszen a piros-kékek négy decemberi bajnokijukon csak egy pontot szereztek, így a drukkerek kénytelenek voltak visszazuhanni a realitás talajára, és ismét abban bízni, hogy legalább a szép búcsú összejön kedvenceiknek.

Nyilván ez volt a vezetőség szándéka is, hiszen a téli átigazolási időszakban a Numancia igen aktívnak bizonyult: három játékost is igazolt a sereghajtó. Igaz, nem világsztárokról van szó, de ezt aligha várta bárki is el a soriai kiscsapattól. A balhátvéd Javier Tarantino az Athletic Bilbaótól, a középpályán bevethető Augusto "Pulpo" González a másodosztályú Córdobától, a csatárként számításba vehető Rafael Jordá pedig a Peralta együttesétől érkezett. Mindhárman elég hamar beépültek az együttesbe, de segíteni ők sem tudtak: a 2005-ös naptári évet két döntetlennel és négy vereséggel kezdte a Numancia, és szinte reménytelen helyzetbe került. Ezen az sem javított, hogy az Albacete otthonában 2-1-re győzni tudott a csapat, amely ezzel megszerezte első idegenbeli győzelmét a szezon során (amely minden bizonnyal az egyetlen is lesz, hiszen a hátralévő fordulókban még az RCD Espanyolhoz és az Athletic Bilbaóhoz látogat Hernández együttese).

A bajnokság legemlékezetesebb mérkőzése a csapat számára minden bizonnyal a FC Barcelona elleni találkozó volt, hiszen a piros-kékeknek (Juanlu góljának és Juanma kapus védéseinek köszönhetően) hazai pályán sikerült pontot rabolniuk a bajnokjelölttől. Azóta viszont meglehetősen kevés babér termett a fiúknak: a következő öt bajnokin csak két pontot sikerült szerezni. Az újabb - talán utolsó - feltámadás az Atlético Madrid ellen következett be, hiszen Fernando Torresék 1-0-s vereséggel távoztak Soriából. A részsikert azonban ismét egy hullámvölgy követte: négy mérkőzésen egy döntetlen és három vereség következett Hernández gárdája számára, amely a 35. fordulóban az RCD Espanyoltól elszenvedett 3-0-s zakóval immár matematikailag is kiesett az élvonalból.

A kiesés nem mondható igazságtalannak, hiszen szinte valamennyi statisztikai adatot figyelembe véve a sereghajtók közt találjuk a csapatot. A soriaiak szerezték messze a legkevesebb gólt (36 találkozón mindössze 27-et!), kapott gólok tekintetében csak a CA Osasuna és az RCD Mallorca áll rosszabbul Tevenetéknél, akik öt győzelmükkel és 21 vereségükkel is a legrosszabbak a mezőnyben. A hátralévő két mérkőzést a szép búcsú, avagy a jövő csapatának építése jegyében játszhatja le a Numancia, de utóbbi már nem Hernández feladata lesz, az edző ugyanis az RCD Espanyol elleni találkozót követően bejelentette, hogy a következő idényben nem ő irányítja a gárdát. "A másodosztályban egy fiatal, agilis szakvezetőre van szüksége a csapatnak, aki képes a Numanciát a lehető legrövidebb időn belül visszavezetni az élvonalba" - mondta a 60 esztendős szakember.