Jobban ment a Parmának az UEFA-kupában

Az AC Parma számára valóságos pokoljárás ez a szezon - legalábbis a bajnokságban. A gárdán a decemberi edzőváltás sem segített sokat, hiszen a Silvio Baldinit váltott Pietro Carmignanival is a kiesőzónában tanyáznak Alberto Gilardinóék. Az UEFA-kupában viszont remekelt az együttes, hiszen csak a CSZKA Moszkva elleni elődöntő jelentette a végállomást a Parma számára, pedig a nemzetközi mérkőzéseken a csapat legjobb játékosai elvétve léptek pályára.

Miután az AC Parma vezetése - Alberto Gilardino kivételével - a nyáron valamennyi piacképes játékosát eladta, helyükre pedig zömmel ismeretlen, rutintalan fiatalok érkeztek, már a bajnokság rajtja előtt tudni lehetett, hogy igen nehéz szezon vár az egyesületre. Arra azonban még a legpesszimistább pármaiak sem számítottak, hogy kedvenceik a teljes évadot a kiesőzónában töltik majd, és egészen az utolsó fordulóig izgulniuk kell a bennmaradás miatt. Pedig ez a helyzet, hiszen az együttes játéka és helyzete cseppet sem javult a decemberi edzőcsere óta.

Ennek oka az elfogulatlan elemzők szerint az új tréner, Pietro Carmignani előéletében keresendő, a szakember ugyanis ifjú korában is a labdarúgással foglalkozott, nem pedig bűvészkedéssel, ahhoz viszont, hogy egy edző jó csapattá formálja a sárga-kékek jelenlegi keretét, ilyen irányú előképzettség is szükséges lenne. Az állomány ugyanis, bár tele van tehetséges futballistákkal, mostani állapotában szinte alkalmatlan az élvonalbeli szereplésre. Ezzel maga Carmignani is tisztában van, ám neki abból kell főznie, amije van.

Nézzük, mije van: először is egy remek kapusa, a francia Sébastien Frey, aki az utóbbi években posztján egyike volt a Serie A legjobbjainak, kész csoda, hogy a nyáron nem hagyta el a klubot. Akkori döntését azóta nyilván megbánta, hiszen olyan védelem szerepel előtte, amely a kelleténél jóval többször hozza kellemetlen, sőt reménytelen helyzetbe, így ebben a szezonban sokat nem tud hozzátenni csapata játékához. A hátsó alakzatról minden jelzőnél többet mond egy számadat: 37 forduló alatt 62 gólt kapott az AC Parma a bajnokságban.

Ezért persze részben hibáztatható a középpályás sor is, melyben - talán az ausztrál Mark Bresciano és a brazil Fábio Simplício kivételével - senki sem képes jó átlagteljesítményre. A legkevesebb baj a csatársorral van, hiszen Gilardino 22 góljával holtversenyben vezeti a góllövőlistát, és a középpályásból "átképzett" Domenico Morfeo is betalált már hétszer. Annyi gólt azonban ők sem képesek lőni, amennyit a védelem összeszed, így hiába áll 45 szerzett találat a Parma neve mellett a táblázaton, a helyezés rovatban továbbra is egy 17-es szám állt, ami egy fordulóval a bajnokság vége előtt nem volt túl megnyugtató.

Ráadásul a csapat mindössze eggyel szerzett több pontot eddig, mint a legjobb kieső pozícióban tanyázó Siena. A szurkolók igazából nem is nagyon reménykedhettek a javulásban, hiszen kedvenceiknek még fellángolásaik sem nagyon voltak a bajnokság során: csupán két alkalommal fordult elő, hogy a Parma egymás után két mérkőzésen győzni tudott volna, igaz, egynél több veresége is csak kétszer volt a gárdának zsinórban. Így marad a körömrágás az utolsó percig.
Egyértelműen mégsem nevezhetjük rossznak a csapat szezonját, hiszen a nemzetközi porondon a régi nagy sikereket, a kilencvenes évek kupagyőzelmeit is meg tudta közelíteni az együttes. Az UEFA-kupában ugyanis remekül szerepeltek a parmaiak: az első fordulóban a szlovén Maribor Pivovarna Laskót verték ki 3-2-es összesítéssel (hazai győzelem után idegenbeli döntetlennel), így bejutottak a csoportkörbe, ahonnan az Athletic Bilbao és a Steaua Bucuresti mögött, de a Besiktas JK és a Standard Liege előtt sikerült továbbjutni.

Az igazi menetelés az egyenes kieséses szakaszban következett: a VfB Stuttgart, a Sevilla FC és az FK Austria Wien ellen is veretlen maradt a gárda (pedig mindhárom párharc előtt az olaszok tűntek esélytelenebbnek), melyet csak a későbbi győztes CSZKA Moszkva állított meg az elődöntőben.

A legjobb négyig jutás már önmagában is szenzáció az olasz bajnokság jelenlegi 17. helyezettjétől, úgy pedig különösen az, ha figyelembe vesszük, hogy Silvio Baldini, majd Carmignani is rendszerint pihentette legjobbjait a kupameccseken. A csapat 14 UEFA-kupa-találkozója közül Frey kapus mindössze kettőn, Morfeo hármon (valamennyin csereként), Gilardino pedig csak a találkozók felén szerepelt (csupán háromszor volt kezdő), és mindössze egyszer volt eredményes. Lehet, hogy ha a bajnokságban is a fiatalok játszanának, nem itt tartana a Parma?