Sammert a játékosok is fúrták Stuttgartban

A VfB Stuttgart háza táján még két hónappal ezelőtt is úgy tűnt, hogy minden a lehető legjobban alakul: a svábok Matthias Sammer személyében megtalálták a korábbi sikeredző, Felix Magath utódját, a csapat pedig jó úton haladt afelé, hogy a bajnokságban megszerezze a harmadik helyet, és ezzel a BL-ben való indulás jogát. A pontvadászat hajrája azonban pocsékul sikerült, a gárda visszaesett az ötödik helyre, és másfél héttel az utolsó forduló után Sammerrel szerződést is bontottak.

A sváb klub hívei kicsit tartottak a 2004-2005-ös pontvadászattól, hiszen a bajnokság előtt távozott az előző évek sikereinek fő letéteményese, Felix Magath, ám a vezetőedző helyére érkezett Matthias Sammer gyorsan feledtette a Bayern Münchenhez szerződött trénert. Az egykori aranylabdás gyorsan és eredményesen építette be a csapatba az új szerzeményeket, és csak a lehető legritkábban változtatott a kezdő tizenegyen, ami remekül bejött: a stuttgartiak nyolc fordulón keresztül veretlenek voltak a Bundesligában, és később is ott maradtak az élbolyban, miközben az UEFA-kupában bejutottak a csoportkörbe. Ugyan az egyesület még mindig ingatagnak számító anyagi helyzete miatt a télen nem nagyon sikerült erősíteni (az egyetlen új szerzemény a brazil Palmeirastól megvett brazil középpályás, Elson volt), sőt, a kevés játéklehetőséget kapott labdarúgóktól, mint Hakan Yakin és Emanual Adrián Centurión is megvált a klub, viszont felépült a sérüléséből Fernando Meira és Marco Streller, így Sammernek nőtt a variációs lehetősége.

A tavaszi szezon rajtja ugyan felemásra sikerült (az első négy mérkőzésből csak egyet nyert meg a gárda), ám azt követően alaposan belelendült az együttes, hét találkozón keresztül veretlen maradt, aminek köszönhetően feljött a harmadik helyre, sőt, még a második pozícióban álló FC Schalke 04 is kézzelfogható közelségben volt. Pedig Sammernek kicsit változtatnia kellett az ősszel kialakított együttesén: Philipp Lahm sérülése miatt Martin Stranzl húzódott ki a védelem bal oldalára, Horst Heldt pedig a taktikai módosítás áldozata lett. A szakember ugyanis áttért az egycsatáros játékra: a védelem előtt két védekező középpályás szerepelt, előttük pedig a játékmester Alekszandr Hleb, illetve két szélső, Christian Tiffert és a csatársorból visszarendelt Cacau. További örömet okozott a szurkolóknak a jó eredményeken kívül, hogy előbb a csapatkapitány Zvonimir Soldo, majd a kapus Timo Hildebrand is szerződést hosszabbított - pedig utóbbi távozását mindenki biztosra vette.

Minden adott volt tehát ahhoz, hogy a Stuttgart előkelőbb helyen fejezze be a bajnokságot, mint az előző idényben, amikor az utolsó körben csúszott le a harmadik helyről, és lett végül negyedik - így a BL helyett csak az UEFA-kupában indulhatott. A történelem azonban megismételte önmagát: a hajrá megint pocsékul sikerült a csapatnak, amely ismét az utolsó fordulóban bukta el a bronzérmet: a Bayern München elleni hazai vereség azt jelentette, hogy a svábok csak ötödikek lettek, azaz ismét lemaradtak a Bajnokok Ligájáról, pedig a BL-szereplés már csak pénzügyi szempontból is nagyon jól jött volna.

Noha az idény előtt csak a nemzetközi kupaszereplés kiharcolása volt a cél, amit végül teljesített az együttes, a pontvadászat vége felé felerősödtek a Sammer-ellenes hangok az elnökségben. A tanácsadó testület elnöke, Dieter Hundt már az utolsó fordulót követő elnökségi ülésen indítványozta a tréner menesztését, és a grémium egyik új tagja, a következő szezon mezszponzorának, az EnBW nevű cégnek a képviselője, Utz Claasen professzor személyében erőteljes támogatóra is talált. Az elnök, Erwin Staudt ugyan szerette volna, ha Sammer marad, ám a focisták egy része is az edző ellen lobbizott: voltak, akik a kevés játéklehetőség miatt berzenkedtek (Sammer nem híve a rotációs szisztémának, az állandó kezdő tizenegyen csak szükség esetén változtatott), de például az egyik legbiztosabb csapattagnak számító Hleb is a szakember távozását szerette volna. Pedig Sammer a fehérorosz játékmesterre építette a gárdát, Hleb minden egyes bajnokin ott volt a kezdők között, amit rajta kívül a Bundesliga mezőnyjátékosai közül csak Daniel van Buyten (Hamburger SV), Miroslav Karhan (VfL Wolfsburg) és Christof Babatz (FSV Mainz) mondhatta el magáról.

Így aztán Staudt négyszemközti megbeszélésre invitálta Sammert, és a tárgyalás vége az lett, hogy a felek közös megegyezéssel szerződést bontottak. A Stuttgart tehát edzőkeresésbe kezdhetett, és egyes sajtóorgánumok már kész tényként kezelték, hogy az 1. FC Nürnberg mestere, Wolfgang Wolf érkezik a klubhoz, ráadásul magával hozza a Bundesliga aktuális gólkirályát, Marek Mintált is. Ezt persze mindkét fél vehemensen cáfolta, mint ahogyan a stuttgartiak gyorsan kizárták a jelenleg a török Fenerbahcénél tevékenykedő Christoph Daum, illetve az éppen munka nélküli Ottmar Hitzfeld szerződtetését is. A legnagyobb valószínűsége a hírek szerint a Grazer AK szakvezetője, Walter Schachner érkezésének volt: ő jó barátságban áll a VfB elnökével, ráadásul jelenleg is élő szerződésében szerepel egy záradék, amely szerint ha Német- vagy Olaszországból megfelelő ajánlatot kap, a graziak ingyen kénytelenek őt elengedni. Helyette azonban a veterán talján mester, Giovanni Trapattoni került a stuttgarti kispadra, aki kétéves szerződést írt alá a sváboknál.