1976: Panenka eldöntötte az Eb-döntőt

Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt június 20-án!

1976-ban ezen a napon fejeződött be V. Európa-bajnokság, értelemszerűen az aranyérmek sorsáról döntő fináléval. A Jugoszláviában megrendezett négyes torna elődöntőiben Csehszlovákia hosszabbítás után verte 3-1-re a vb-ezüstérmes Hollandiát, míg a házigazdák kétgólos előnyt leadva, szintén túlórázás után szenvedtek 4-2-es vereséget a világbajnok NSZK-tól.

A döntő előtti napon a két vesztes a bronzéremért csapott össze, a csalódott tizenegyek párharcából a holland került ki győztesen. A jugoszlávok - talán okulva előző 120 percük tanulságából - ezúttal átengedték a vezetés megszerzésének lehetőségét ellenfelüknek, mi több most ők kapaszkodtak vissza kétgólos hátrányból, hogy aztán mégis elbukják a bronzcsatát.

A döntőre a Crvena Zvezda stadionjában került sor, mérsékelt érdeklődés mellett: a két csapat kivonulásakor csak 30 ezer néző foglalt helyet az óriási betonteknő lelátóin. A szakírók és a semleges szurkolók természetesen Helmut Schön világbajnok társulatát tartották esélyesnek, a Nationalelf az Európa-bajnokság azon kiírásában kilenc mérkőzést vívott a Belgrádig vezető úton, s nem kapott ki. (Az 1974-es vb-döntő óta eltelt két esztendő alatt csak Anglia tudta legyőzni Franz Beckenbauerékat)

Nem kis meglepetést jelentetett tehát, amikor a nyolcadik percben a 26 esztendős Jan Svehlik bevette Sepp Maier kapuját. Miközben a nyugatnémetek próbálták rendezni soraikat, a csehszlovákok növelték előnyüket, a nagyszombati Karol "Patino" Dobias révén. Három perccel később azonban már kiderült, hogy a világbajnok is a pályán van, a Nemzet Bombázóját helyettesítő névrokon, Dieter Müller találata visszahozta a NSZK reményeit.

(Az 1. FC Köln 22 éves csatára a Jugoszlávia elleni elődöntőben volt először válogatott. Schön a 80. percben 1-2-es állásnál cserélte be, és a fiatal támadó mesterhármasával alakult ki a 4-2!) Hosszú gólszünet következett, hiszen a 89. percben is még 2-1-es csehszlovák vezetést mutatott a Marakana-stadion eredményjelzője. A kétgólos előny azonban (csakúgy mint Jugoszláviának az NSZK, és Hollandiának Jugoszlávia ellen) még nem jelentett győzelmet is, mert a nyugatnémetek Bernd Hölzenbein fejesgóljával az utolsó pillanatban egyenlítettek.

A kétszer 15 perces hosszabbításban mindkét csapat a biztosra ment, így nem született döntés, következhettek a tizenegyesek! Marian Masny, Rainer Bonhof, Zdenek Nehoda, Heinz Flohe, Anton Ondrus, Hans Bongartz és Ladislav Jurkemik nem hibázott, így a negyedik sorozat utolsó kísérlete előtt 4-3-ra vezettek a csehszlovákok.

Uli Hoeness azonban nem talált a hálóba (a Bayern München támadója nem volt egy nagy ítéletvégrehajtó, a nemzeti csapatban és klubjában is csak egy-egy találatot szerzett tizenegyesből), így a döntés Antonin Panenkára maradt. A Bohemians Praha középpályását nem roppantotta össze a felelősség, hiszen finoman alányesett büntetőjét ma is előszeretettel emlegetik. Csakúgy mint a megszerzett Európa-bajnoki címet...

Csehszlovákia - NSZK 2-2 (2-1, 2-2, 2-2), 11-esekkel 5-3
Belgrád, Crvena Zvezda-stadion, 30 790 néző
vezette: Gonella (olasz)
Csehszlovákia: Viktor - Pivarník, Capkovic, Ondrus, Gögh, Panenka, Dobias (Vesely, 94.), Móder, Masny, Svehlik (Jurkemik, 80.), Nehoda. Szövetségi kapitány: Jezek.
NSZK: Maier - Vogts, Beckenbauer, Schwarzenbeck, Dietz, U. Hoeness, Wimmer (Flohe, 46.), Bonhof, Beer (Bongartz, 80.), D. Müller, Hölzenbein. Szövetségi kapitány: Schön.
gól: Svehlík (8.), Dobias (25.), ill. D. Müller (28.), Hölzenbein (89.)