A wolfsburgi gárda a helyi autókonszern, a Volkswagen segítségével az elmúlt években mindent megtett annak érdekében, hogy élcsapattá válhasson a Bundesligában, és annyit mindenképpen sikerült elérni, hogy az egyesület neve sokkal többet szerepel a médiában, köszönhetően a rengeteg sztárigazolásnak. Az eredmények azonban rendre elmaradtak a várttól, így a legutóbbi idény előtt a klub inkább posztra igyekezett igazolni.
Eleinte úgy tűnt, hogy ez be is válik, hiszen az ősszel várakozáson felül szerepelt a gárda, és még a 13. forduló után is a tabella élén állt. A télen azonban új menedzser került a klubhoz az egykori kiváló labdarúgó, Thomas Strunz személyében, aki a wolfsburgi felemelkedés egyik fő letéteményesét, Peter Pandert váltotta (az előd maga mondott le posztjáról, vállalva a felelősséget azért, mert a csapat adminisztrációs okokból kiesett a német kupából), és a jelek szerint ez nem tett jót az együttesnek. Tavasszal ugyanis az első négy mérkőzését elveszítette a csapat, és így máris a tizedik pozícióban találta magát.
A helyzet később sem javult sokat, és a csapat ezt követően már képtelen volt feltornáznia magát a középmezőny első felébe. A visszaesésnek persze megvoltak a szakmai okai, amelyek közül a csapatot sújtó sérüléshullám mellett (az ősszel remeklő együttesből a középső védő Facundo Quiroga, a balhátvéd Patrick Weiser és a középcsatár Diego Klimowicz is hosszabb időre kidőlt a sorból) az argentin játékmester, Andrés d'Alessandro visszaesését szokták az első helyen említeni. A 2003 nyarán kilencmillió euróért leigazolt focista első szezonjában csapata egyik legjobbja volt, aminek köszönhetően tavaly 2010-ig meghosszabbították szerződését; azt várták tőle, hogy egyértelmű vezéregyéniség lesz, és képességei alapján erre minden esély meg is volt. A középpályás azonban már az ősszel sem remekelt, de akkor azért voltak kiemelkedően jó mérkőzései, tavasszal azonban elsősorban sztárallűrjeivel hívta fel magára a figyelmet.
D'Alessandro kisebb sérüléssel is bajlódott, a klub pedig mindent megtett annak érdekében, hogy a lehető leggyorsabban felgyógyuljon: különszabadságot adtak neki, hogy hazautazhasson Argentínába, könnyített edzésmunkát végezhetett, sőt engedélyezték a számára, hogy saját trénere legyen. A focista teljesítménye azonban továbbra sem javult, ráadásul fegyelmi problémái is akadtak: az orvosi stáb megkérdezése nélkül vett be gyógyszert izomhúzódásának gyorsabb gyógyulása végett, a medicináról azonban kiderült, hogy tiltott szert is tartalmaz, így a Hamburger SV elleni hazai mérkőzésen a biztonság kedvéért inkább kihagyták a csapatból, majd háromezer eurós pénzbüntetést szabtak ki rá, ami nem nagyon tetszett D'Alessandrónak.
A csapatnak ezenkívül az sem tett valami jót, hogy a klub vezetőségében is teljes volt a bizonytalanság, és az új menedzser, Strunz, illetve a szakvezető, Eric Gerets kapcsolata sem volt éppen felhőtlen. A tréner nehezményezte, hogy Strunz nem áll ki mellette az elnökségben, de az is jellemző volt, hogy a lapokban már hetekkel a bajnokság vége előtt napvilágot látott: a klub tanácsadó testülete (amelyben a főszponzor, a Volkswagen képviselői viszik a prímet) a szakvezető menesztése mellett döntött, függetlenül attól, hogy hányadik helyen végez a gárda, és hogy Gerets szerződése 2006-ig szólt.
A minimális célt, vagyis az UEFA-Intertotó-kupába való kijutást végül sikerült elérni, és a helyzet tovább bonyolódott, amikor egy újabb elnökségi ülésen mégis Gerets megtartása mellett döntöttek. A belga szakembernek addigra azonban már elege lett a dologból, és bejelentette, hogy lemond a posztjáról (döntésében minden bizonnyal segítette, hogy a Galatasaray SK kedvező ajánlatot tett neki), a klub pedig gyorsan megtalálta utódját: miután az első számú kiszemelt, a másodosztályú Alemannia Aachen mestere, Dieter Hecking nemet mondott, a volt mönchengladbachi tréner, Holger Fach lett a Farkasok edzője.
Neki nem lesz egyszerű dolga, hiszen egy morálisan teljesen szétesett gárdát vesz át, amelynek legnagyobb sztárjai távozni szeretnének: Martin Petrov már megegyezett az Atlético Madriddal, és bár a Wolfsburg nem akarja elengedni, ha a spanyolok kifizetik a bolgár szerződésében szereplő tízmillió eurós kivásárlási összeget, a németek túl sokat nem tehetnek. D'Alessandro sem szívesen maradna, de mivel szerződése 2010-ig érvényes, így az ő sorsa nem a saját kezében van - Fach és Strunz mindenesetre a minap Buenos Airesben járt, hogy személyesen győzze meg az argentin játékmestert: érdemes Wolfsburgban folytatnia pályafutását.