1999-ben ezen a napon kezdődött Mexikóban a Konföderációs-kupa. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség illetékesei alighanem hangos sóhajtással fogadták a kezdő sípszót, mert bizony nem kevés energiájukba került a torna megszervezése. Eredetileg az év elején került volna sor a kontinensbajnokok összecsapására, ám a résztvevő országok nem tudtak kiegyezni az időponttal, így a FIFA július végét jelölte meg. Ez már csak a világbajnok Franciaországnak nem felelt meg, hiszen a galloknál a hónap 30-án már bajnoki mérkőzéseket rendeztek. A franciák helyettesítésére az Európa-bajnok Németországot hívta meg a FIFA, s a már akkor a 2006-os világbajnokságra kandidáló németek pedig nem tehették meg, hogy nemet mondanak.
A torna nyitómérkőzésének számító Brazília-Németország rangadót telt ház fogadta Guadalajarában (a B csoport további két résztvevője az Egyesült Államok és Új-Zéland volt, míg a másik négyesben Bolívia, Egyiptom, Mexikó és Szaúd-Arábia szerepelt), és a nagyrészt brazil szimpatizánsokból álló közönség a lefújás után joggal ünnepelhette kedvenceit, a brazilok ugyanis megalázó vereséget mértek a germánokra.
Pedig az első félidőben nem úgy tűnt, hogy nagy arányú dél-amerikai siker születhet, hiszen kiegyenlített volt a játék, sőt, inkább a németek veszélyeztettek. Mehmet Scholl lövésénél például Dida bizonytalankodott, de a kipattanó labdát Michael Preetz az FC Lugano kapusába püfölte. A második játékrészben aztán az európaiakon látszott, hogy nem tudnak megküzdeni a hőséggel, és ez végzetesnek bizonyult a számukra. Előbb az éppen Németországban, a Bayer Leverkusenben légióskodó Zé Roberto vette be Jens Lehmann kapuját, majd tíz perccel később Ronaldinho egy tizenegyes után talált be. Büntetőjét ugyan a német hálóőr még ki tudta ütni, de a kipattanót a Grémio fiatal támadója már nem hibázta el. Innentől kezdve teljesen egyoldalúvá vált a mérkőzés, a németek alig láttak a fáradtságtól, a selecao pedig tetszés szerint alakította ki a helyzeteket. Különösen a csereként beállt Alex volt elemében, aki előbb Warley beadását fejelte be - a gól után egy lelkes nézőtől egy üveg üditőt vett át -, majd egyedül kilépve, Lehmannt kicselezve helyezett a hálóba.
A mérkőzés után a német sajtó természetesen alaposan leszedte a keresztvizet a Nationalelfről, míg a DFB vezetői azzal magyarázták a bizonyítványt, hogy a torna a lehető legrosszabb időszakban, a felkészülés kellős közepén érte a csapatot. Való igaz, hogy Erich Ribbeck megegyezett a klubokkal, hogy egy egyesületből maximum három játékost visz magával Mexikóba, s egyéb okok miatt (szabadság, sérülés) nem számíthatott Oliver Kahnra, Jens Nowotnyra, Marko Rehmerre, Marco Bodéra és Oliver Bierhoffra. Nem volt azonban a mérkőzés előtt könnyebb helyzetben Wanderley Luxemburgo sem, hiszen a brazilok egy héttel korábban Copa Américát nyert keretéből a nagy sztárok (Ronaldo, Rivaldo, Roberto Carlos, Márcio Amoroso, Cafú) szintén nem utaztak el Közép-Amerikába.
Brazília - Németország 4-0 (0-0)
Guadalajara, Jalisco stadion, 70 000 néző
vezette: Alcalá (mexikói)
Brazília: Dida - Evanílson, Odvan, Joao Carlos, Serginho, Vampeta, Émerson, Flávio Conceicao (Alex, 61.), Zé Roberto (Beto, 82.), Ronaldinho, Christian (Warley, 61.). Szövetségi kapitány: Luxemburgo
Németország: Lehmann - Wörns, Matthäus, Linke, Ricken, Ballack, Wosz, Heinrich (Maul, 74.), Neuville (Gerber, 78.), Preetz (Marschall, 71.), Scholl. Szövetségi kapitány: Ribbeck
gól: Zé Roberto (62.), Ronaldinho (72.), Alex (86., 87.)