2001: Mexikó Copa-döntőbe jutott

Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt július 25-én!

2001-ben ezen a napon játszották a Copa América elődöntőjét. A kolumbiai Pereirában játszott mérkőzésen Mexikó és Uruguay már az első percekben megmutatta, hogy elsősorban győzni akar, nem pedig nem kikapni, és így a stadionban helyet foglaló mintegy 15 ezer néző nem unatkozott.

Az első lehetőség az uruguayi együttes előtt adódott, ám Richárd Moráles fejesét Óscar Pérez védeni tudta. Az aztékok öt perc elteltével válaszoltak, és Jared Borgetti remek egyéni teljesítményének köszönhetően megszerezték a vezetést. A támadó, aki a torna során Brazília ellen is győztes gólt szerzett, Carlos Gutiérrez átadása után kicselezte védőjét, majd a kapuba bombázott. A dél-amerikai együttes válasza nem sokat késett, és bár Christian Callejas kapáslövését Pérez még hárította, a 33. percben már semmit sem tudott tenni Moráles fejesénél.

Érdekesség, hogy ez volt az első gólt, amit Óscár Pérez kapott a Copán, mivel azokon a találkozókon, amelyeken Mexikó hálójába került a labda, nem ő védett. Ezt követően kiegyenlített lett a találkozó, ám a celeste támadójának, Carlos María Morálesnek a fegyelmezetlenségéért az uruk nagy árat fizettek.

A mexikói Tolucában légióskodó csatár egy teljesen felesleges, durva szabálytalanságot követett el, amiért piros lapot kapott. Az emberhátrányban az uruguayiak már csak arra törekedtek, hogy valahogy kihúzzák 1-1-es döntetlennel a tizenegyesrúgásokig, és egy ideig úgy tűnt, hogy ez a bravúr sikerülhet is nekik. Kapusuk, Gustavo Munúa ugyanis szenzációs védések egész sorozatát mutatta be, de a 67. percben García Aspe tizenegyesét már ő sem tudta hárítani.

A második mexikói találat szerzője azonban két perccel a rendes játékidő letelte előtt megkapta második sárga lapját, és így a találkozó ismét izgalmassá vált. A négyperces ráadásban a dél-amerikaiak mindent megpróbáltak az egyenlítés érdekében, de csak annyit sikerült elérniük, hogy még két alkalommal megvillant a piros lap: Christian Moráles és Manuel Vídrio verekedett össze. Ennek azonban csak annyiban volt jelentősége, hogy így egyikőjük sem léphetett pályára a bronzmeccsen, illetve a fináléban.

Mexikó - Uruguay 2-1 (1-1)
Pereira, Hernán Ramírez Villegas stadion, 12 000 néző
v.: Sánchez (argentin)
Mexikó: Ó. Pérez - Vídrio, Márquez (A. Rodríguez, 61.), R. C. Moráles, Torrado, García Aspe, Zepeda (Mercado, 33.), J. Rodríguez (De Nigris, 54.), Arellano, R. H. Morales, Borgetti
szövetségi kapitány: Aguirre
Uruguay: Munúa - Bizera (Estoyanoff, 75.), Sorondo, Gutiérrez, Anchén (C. Díaz, 60.), D. Pérez, Callejas, Lemos (R. Olivera, 58.), Lima, C. Moráles, R. Morales
szövetségi kapitány: Púa
gól: Borgetti (13.), García Aspe (65. - 11-esből), ill. R. Moráles (31.)
kiállítva: C. Moráles (45.), García Aspe (87.), R. Moráles (90.), Vídrio (90.)