Kemény csata vár a BL-ért a Betisre

A Real Betis története egyik legsikeresebb szezonját zárta. A zöld-fehérek megnyerték a Király-kupát, és ami talán még ennél is fontosabb, a negyedik helyen végeztek a bajnokságban, amivel kivívták a Bajnokok Ligája selejtezőjében való szereplés jogát. A vezetőedző, Lorenzo Serra Ferrer és az elnök, Manuel Ruíz de Lopera igyekezett a nyári szünetben úgy alakítani a játékoskeretet, hogy az a kettős terhelést is elbírja, de akkor még nem tudták, hogy közel sem biztos, hogy a csapat szerepelhet a BL csoportkörében.

A Real Betis a 2004-2005-ös szezonnak igen merész tervekkel vágott neki, hiszen a klub teljhatalmú elnöke, Manuel Ruíz de Lopera a Bajnokok Ligájába jutást tűzte ki célul a csapat elé. Ennek érdekében a presidente hajlandó volt mélyen a zsebébe nyúlni, és alaposan bevásárolt. Már tavasszal is látszott, hogy a befektetés megtérül, hiszen a bajnokság előtt szerződtetett csatárduó, Edú és Ricardo Oliveira ontotta a gólokat, a Betis pedig a dobogóért harcolt.

A korábbi évektől eltérően ezúttal a hajrára sem pukkadt ki a csapat, hiszen a Betis az utolsó tíz fordulóban mindössze egy vereséget szenvedett, így a viszonylag sok döntetlen dacára (öt pontosztozkodás esett erre az időszakra) is sikerült megcsípni az áhított negyedik helyezést, ami Bajnokok Ligája-selejtezőt ért a klub számára. Az már csak hab volt a tortán, hogy a Király-kupát is sikerült megnyerniük a zöld-fehéreknek, miután a fináléban Lorenzo Serra Ferrer együttese hosszabbításban legyőzte a CA Osasunát.

A bajnoki remeklés leginkább a remek hazai mérlegnek, és a brazil légiósok gólérzékenységének volt köszönhető. Az elnökről elnevezett Lopera-stadionban ugyanis 19 mérkőzésen mindössze két vereséget szenvedett a csapat, így az is belefért, hogy idegenben hatszor is kikapjanak Joaquínék, meglett a negyedik hely. A győzelmekhez (és általában a döntetlenekhez is) persze gólok is kellettek, azt pedig elsősorban a három brazil, a középpályás Marcos Assuncao, valamint a két csatár, Luis Eduardo Schmidt (művésznevén Edú) és Ricardo Oilveira szállította.

A válogatottnál is rendszeresen számításba vett Oliveira végül 22 góllal zárta a bajnokságot (ezzel Diego Forlán és Samuel Eto'o mögött a harmadik lett a góllövőlistán), Edú 11-ig, Assuncao pedig kilencig jutott, azaz hárman összesen 42 találatot jegyeztek, ami a csapat termésének több, mint kétharmada.

Egyértelmű volt tehát a cél az átigazolási időszakban: a három brazilt megtartani, és ha lehet, kissé bővíteni a keretet, hiszen az esetleges Bajnokok Ligájában való szereplés alaposan megnöveli az együttesre váró mérkőzések számát. A kulcsemberek maradásra bírásának érdekében nem kellett különösebben érvelnie sem Lopera, sem Ferrer úrnak, a BL-szereplés lehetősége elegendőnek bizonyult a brazilok, és a többi kulcsember, elsősorban a csapatkapitány Joaquín számára ahhoz, hogy a következő idényt is a Betisben kezdjék.

Ezen a nyáron hosszú évek óta először nem a spanyol válogatott és a zöld-fehérek jobb oldali középpályásának esetleges átigazolása volt a fő téma, hiszen a korábbi esztendőkkel ellentétben ezúttal sem a Real Madrid, sem az FC Barcelona nem próbálkozott komolyabban Joaquín megszerzésével. A sztárklubok képviselői pontosan tudták, hogy a szőke játékos minden vágya az volt, hogy nevelőegyesületével a Bajnokok Ligájában szerepeljen, és most, hogy ez megadatott (vagy legalábbis elérhető közelségbe került) számára, esze ágában sincs klubot váltani.

Pótolni tehát egyetlen kulcsjátékost sem kellett, de néhány kiegészítő ember azért távozott: a cserekapus, Toni Prats az RCD Mallorcához, a középpályás Ito az RCD Espanyolhoz, Ismael a Xerezhez, Pablo Nino pedig a CD Numanciához szerződött, de egyikük sem játszott tíznél több bajnokin az elmúlt szezonban. Az érkezők jóval nagyobb nevek, igaz, sztároknak még spanyol szinten sem nagyon nevezhetők (ez nem is csoda, hiszen Serra Ferrer már júliusban megmondta, hogy a kezdőcsapat többé-kevésbé azonos lesz a tavalyival, inkább olyan emberekre van szüksége, akik sérülés, vagy eltiltás esetén pótolhatják a hiányzókat): a védelembe Nano jött a Getafe CF-től, Óscar López pedig az FC Barcelonától (ő az előző szezont kölcsönben az olasz Laziónál töltötte).

A középpályán több az érkező: az elsősorban a védekezésben jeleskedő Miguel Ángel a Málagát, az irányító Alberto Rivera a kiesett Levantét, a bal oldalon bevethető Juanlu pedig a Numanciát hagyta ott a Betis kedvéért, előre pedig Xisco érkezett a Valenciától Oliveiráék tehermentesítésére. Szó van még a Konföderációs-kupán feltűnt brazil jobbhátvéd, Cicinho, és a Villarrealnál létszám felettivé vált támadó, Guayre megszerzéséről is, de az ő ügyükben lapzártánkig nem született megállapodás. A keret tehát sokkal bővebb, mint tavaly, és mindenképpen alkalmasnak tűnik a kettős terhelésre. Amire közel sem biztos, hogy szükség lesz, ugyanis a Bajnokok Ligájába jutásért a 2004-es döntős AS Monacóval kell megküzdenie a Betisnek, amely sovány 1-0-s előnnyel készülhet az idegenbeli visszavágóra.