1969: klubcsapattól kapott ki a brazil válogatott

Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt szeptember 3-án!

1969-ben ezen a napon barátságos mérkőzést játszott Brazília válogatottja. A következő évi, mexikói világbajnokságra készülő selecao abban az esztendőben a nemzeti tizenegyek elleni találkozók mellett több összecsapást vívott klubcsapatok ellen is. Joao Saldanha legénysége nem ismert kegyelmet, az 1969-ban szeptemberig vívott mind a kilenc válogatott mérkőzését megnyerte (30-6-os gólkülönbséggel), de veretlen maradt a további négy, brazil állami szelekciók, illetve klubcsapat ellen játszott 90 perc (20 szerzett és három kapott góllal) alkalmával is.

Szeptember 3-án Belo Horizontéban az Atlético Mineiro volt az aktuális edzőpartner, a klubcsapat Minas Gerais állam válogatottjaként lépett pályára a Mineirao-stadionban. A szövetségi kapitány fejében akkor már összeállt a mexikói tornára tervezett kezdő tizenegy, hiszen Belo Horizontéban ugyanaz a csapat kezdett (Félix - Carlos Alberto, Djalma Dias, Joel Camargo, Rildo, Piazza, Gérson, Jairzinho, Tostao, Pelé, Edú), mint amelyik augusztus során mind a hat vb-selejtezőn (Kolumbia 2-0, 6-2; Venezuela 5-0, 6-0; Paraguay 3-0, 1-0) szerepelt. Alighanem korábban és azóta sem fordult elő, hogy a brazil válogatott hat, egymást követő mérkőzésen ugyanabban az összeállításban szerepeljen!

A történeti hűség kedvéért álljon itt az Atlético Mineiro játékosainak névsora is: Mussula - Humberto, Grapete, Normandes (Zé Oto), Circunegui (Vantuir), Amauri (Beto), Oldair, Vaguinho, Darío, Lacy, Tiao (Caldeira).

Az előkészületi találkozó bombameglepetéssel zárult, az Atlético Amauri és Darío góljaival 2-1-re legyőzte a selecaót (a válogatottból Pelé volt eredményes). A nemzeti csapat rendkívül fáradtan futballozott (nem csoda, hiszen előtte egy hónap alatt hat tétmérkőzést vívott, így a cserék (Everaldo, Rivellino, Paulo César Caju, Zé Carlos) sem tudtak segíteni.