Aranylabdás államelnöke lehet Libériának

Kedden demokratikus választásokat tartottak Libériában, a délnyugat- afrikai ország a tizennégy évig tartó polgárháború 2003-as befejeződése óta először próbálta az urnák elé vinni a lakosságot. A belpolitikai helyzetre jellemző, hogy összesen 22 kandidáló akadt, közülük is messze kiemelkedik George Weah, a milliárdos futballsztár, aki tíz esztendővel azután, hogy begyűjtött minden létező elismerést a pályán nyújtott teljesítményével, a politikai színpadon is első lehet.

A világ egyik legszegényebb országának elnevezése antagonisztikus ellentétben áll az évek, évtizedek óta ott zajló eseményekkel. Az országot felszabadított amerikai rabszolgák 1822-ben alapították, az első 86 telepes nagy része maláriában és sárgalázban hunyt el, ám 40 esztendő alatt a "hazaérkező" 19 ezer afroamerikai képes volt arra, hogy életképessé alakítsa a partvidéket. Libéria a szabadság jelképe lett - a főváros Monroviát pedig az akkori amerikai elnökről, James Monroe-ról nevezték el.

Az 1847-ben függetlenné vált állam komoly hanyatlása 1980-ban kezdődött, amikor Samuel Doe alhadnagy erőszakkal magához ragadta a hatalmat, s meggyilkoltatta az addigi elnököt, William Tolbertet. Doe ugyanezt kapta vissza kilenc esztendővel később, akkor Charles Taylor megdöntötte hatalmát, s polgárháborúba sodorta az országot. A nyugat-afrikai békecsapatok beavatkozása ellenére 15 év alatt 150 ezer áldozatot követelt a belpolitikai válság, a helyzet még Taylor két évvel ezelőtti távozását követően sem stabilizálódott.

Az ominózus időszak alatt százezrek hagyták el az országot, többek között ekkor kezdődött meg a libériai labdarúgók Európába áramlása is. George Weah 1987-88-ban már Kamerunban futballozott, s lett bajnok a Tonnerre csapatával, innen pedig nem hazafelé, hanem Franciaország felé vette az irányt. Négy monacói esztendő után három PSG-szezon következett, majd 1995-ben az AC Milan csapott le az addigra a világ legjobb csatárai között emlegetett játékosra - még ugyanebben az esztendőben Európa és Afrika mellett a világ legjobb futballistájának is megválasztották.

A Milan után a Chelsea, a Manchester City és a Marseille következett, levezetésképpen pár meccs erejéig az egyesült arab emírségekbeli Al Jazirát erősítette. Weah európai karrierje során sztárgázsijából folyamatosan támogatta a libériai válogatottat, sőt néhány mérkőzés erejéig játékosedzőként is dolgozott. Az UNICEF jószolgálati nagyköveteként Arthur Ashe Bátorság-díjjal tüntették ki, rengeteget tett a háborúban szenvedő gyermekek sorsának jobbra fordításáért, és komoly szerepet vállalt az AIDS elleni küzdelemben.

A labdarúgásból adódó népszerűség elegendőnek bizonyult a politikai pálya felé kacsingató Weah számára, hogy bekapcsolódjon a választási korteskedésbe, s gyorsan kiderült: a háborúba belefáradt közvélemény körében óriási a népszerűsége. Az egyszerű polgárok semmi mást nem várnak tőle, csak azt, amit egy-egy válogatott meccs alkalmával már megtapasztaltak: amikor Weah pályára lépett még a fegyverek is elhallgattak, a milicisták szurkolókká változtak, s legalább 90 percekre visszaadták Libéria népének a békébe vetett hitét.

Az előrejelzések szerint Weah győzelme nem lehet kérdéses: egyrészt saját személy, másrészt az évek során saját magukat lejárató pártok és politikusok hiteltelensége miatt. A Demokratikus Változásért nevű párt képviselője egyszerű célt fogalmazott meg: "Azt kell megtenni Libériáért, amit mások az elmúlt 158 év során elmulasztottak."

Az emberek bíznak is a futballsztárban: egy nappal a szavazás előtt több mint százezren vonultak az utcára Monroviában, s lengették zászlóikat, transzparenseiket, amelyeken ez állt: "George Weah a messiás".