Aranylabdás államelnöke lehet Libériának

Kedden demokratikus választásokat tartottak Libériában, a délnyugat- afrikai ország a tizennégy évig tartó polgárháború 2003-as befejeződése óta először próbálta az urnák elé vinni a lakosságot. A belpolitikai helyzetre jellemző, hogy összesen 22 kandidáló akadt, közülük is messze kiemelkedik George Weah, a milliárdos futballsztár, aki tíz esztendővel azután, hogy begyűjtött minden létező elismerést a pályán nyújtott teljesítményével, a politikai színpadon is első lehet.

George Weah esete nem egyedülálló a futball történetében, sőt, még magyar vonatkozású adalékkal is szolgál a história. Ki hinné, hogy a fehérterror idején, a zűrzavaros 1919-ben, amikor kormányok jöttek-mentek, akkor rövid ideig Friedrich István is magához ragadhatta a hatalmat.

Azaz a kormányfők sorában nem Orbán Viktor volt az első igazolt labdarúgó, ráadásul Friedrich még azzal is büszkélkedhetett, hogy a MAFC játékosaként egyszer a nemzeti csapat mezét is magára ölthette. A sportoló-politikus utána játékvezető, sőt MLSZ-elnök is lett (1922-ben például ő érvelt a profi és amatőr státusz szétválasztása mellett), pályáját a Mindszenty-per utáni legnagyobb koncepciós ügy, az 1951-ben Grősz József római katolikus érsek elleni per szakította meg, amelyben mint legitimistát elítélték. A váci börtönben halt meg.

Rövid ideig politizált a belga Marc Wilmots is, igaz, ő nem azért hagyott fel munkájával, mert elbocsátották vagy leváltottak, hanem mert lemondott. A Mechelen, a Standard Liege és a Schalke egykor sztárja 2003-ban döntött úgy, hogy a Reformer Mozgalom (MR) színeiben indul a választásokon. A 36 éves, 66-szoros válogatott játékos szenátorként döbbent rá, nulla hatalommal rendelkezik - márpedig aki a pályán irányító szerepkörben tetszelgett, annak nagyobb mozgástérre lett volna szüksége a politikában is. Wilmots így lemondott, s ha formálisan nem is lépett le posztjáról, egyre kevesebb időt tölt a hivatalban. Igaz, a liberális szenátornak a pályán sincs éppen semmi dolga: februárban ugyanis kirúgta őt a St. Truiden menedzsmentje.

Futball szempontjából a legnevesebb európai miniszterelnök jelenleg a török Recep Tayyip Erdogan, aki 16 évig szerepelt alacsonyabb osztályú csapatokban félprofiként.

Socrates a Munkáspárt színeiben politizált Brazíliában, Pelé és Zico sportminiszterként tevékenykedett. Pelé 1995-98 közötti regnálásának végén csak annyit jegyzett meg: a brazil futball velejéig korrupt.

Nem maradhatott az ukrán parlament kommunista képviselője Oleg Blohin sem, az egykori világklasszis labdarúgó talán nem is bánja, hogy a politika és a futball nem fért meg egy palettán, így nyugodtabban vezethette ki csapatát elsőként az európai selejtezőkörből a 2006-os németországi vébére.

Miroslav Blazevic államfői ambíciói az 1998-as világbajnokságot követően reálisak is lehettek volna, a vb-bronz óta azonban lassan nemhogy elitebb körökben, de a horvát futballban sem kap munkát.

Pincési László