Futballalkoholizmus Besttől Adamsig

Napok óta aggódik a világsajtó George Bestért, a Manchester United egykori legendás labdarúgójáért. A súlyos alkoholizmussal küzdő klasszis tragédiája ismét ráirányította a figyelmet a futball és az ital kapcsolatára - az északír csatár ugyanis nem az egyetlen, akinek életét egy káros szenvedély tette tönkre. Összeállításunkban a világ labdarúgása és az alkohol kapcsolatát vizsgáltuk a legendás Max Merkeltől kezdve, George Besten át, Tony Adamsig.

Az angol sajtó által csak Hall of Shame (Gyalázatosak csarnoka) névre keresztelt "gyűjteménybe" rengetegen kerültek, Nagy-Britanniában ugyanis talán a legszélesebb az alkohol és a futball kapcsolata.

Az alkohol első, igazi áldozata a kétszeres angol gólkirály, James Peter Greaves volt (becenevén Jimmy), aki talán a földkerekség egyetlen labdarúgójaként, nem örömmel élte meg saját világbajnoki aranyérmét. Greaves 1957-ben debütált a Chelsea-ben, kétszer lett a bajnokság legeredményesebbje, ráadásul az 1960-61-es szezonban felállított, 41 találatos rekordja a mai napig klubcsúcsnak is számít. 1960-ban ő lett a liga történetének legfiatalabb labdarúgója, aki 100 gólig jutott (akkor 20 éves és 290 napos volt). 1961-ben 12 mérkőzés erejéig az AC Milanhoz szerződött (vágott is 9 gólt), de nem bírta a távollétet, így visszatért a Tottenhamhez, ahol kilenc év alatt 220-szor bizonyult eredményesnek, még négyszer lett a bajnokság gólkirálya, nyert két FA-kupát (1962, 1967) és egy KEK-serleget (1963).

Az angol válogatottban 57 meccsen, 44-szer talált be, nem véletlen, hogy ő volt az 1966-os világbajnokságon a hazaiak első számú csatára. A franciák ellen azonban lábsérülést szenvedett, a helyére beállított Geoff Hurst pedig remekelt a továbbiakban: a negyeddöntőben Argentína ellen győztes gólt, a döntőben pedig triplájával vb-aranyat és világhírnevet szerzett Angliának és saját magának. A futballtörténelem egyik leghíresebb fotóján jól látszik: a végső sípszó elhangzását követően a teljes válogatott együtt ünnepel, kivéve Greavest, aki öltönyben és nyakkendőben mered maga elé szomorúan. Élete ezen "szomorú" eseményét sohasem feledhette, 31 évesen, 516 ligamérkőzéssel és 357 találattal a háta mögött vonult vissza, s lett az alkohol rabja. Hosszú szenvedés után 1978-ban gyógyult meg, azóta televíziós (szak)kommentátorként dolgozik.