Futballalkoholizmus Besttől Adamsig

Napok óta aggódik a világsajtó George Bestért, a Manchester United egykori legendás labdarúgójáért. A súlyos alkoholizmussal küzdő klasszis tragédiája ismét ráirányította a figyelmet a futball és az ital kapcsolatára - az északír csatár ugyanis nem az egyetlen, akinek életét egy káros szenvedély tette tönkre. Összeállításunkban a világ labdarúgása és az alkohol kapcsolatát vizsgáltuk a legendás Max Merkeltől kezdve, George Besten át, Tony Adamsig.

A világ aggódva figyeli a híreket George Best állapotát illetően: a Manchester United egykori világklasszisa - kezelőorvosa, Roger Williams szerint - haldoklik. Az 59 éves alkoholfüggő sportembert lélegeztetőgép tartja életben, állapota válságos.

Besten 2002-ben már májátültetést kellett végrehajtani, ám ezt követően ismét a pohárhoz nyúlt, úgy tűnik, ezúttal visszafordíthatatlanul rabja lett a szenvedélynek. A Manchester Unitedben 1963-ban, 17 évesen bemutatkozó klasszis 11 szezon során, 466 meccset játszott a klub színeiben, s 178 gólt szerzett.

"A futball volt az életem, nem volt akkor még számítógép és PlayStation, éjjel-nappal rúgtuk a labdát. Reggel, délben és este is a futballról álmodtunk. Számomra a Manchester United megkeresése maga volt a csoda, Észak-Írországban mindenki ismerte a klubot, főleg a sajnálatos 1958-as müncheni repülőgép-baleset után. Nagy dolog volt, hogy 15 évesen csatlakozhattam a kerethez, de egyben ijesztő is" - mesélte Best, még augusztusban, a FIFA Magazinnak adott interjújában.

A csatár az 1964-65-ös szezont már majdnem végig a pályán tölthette, s hihetetlen sikereket élt át. "Fantasztikus érzés volt, hiszen mindössze egyetlenegy meccsről hiányoztam a bajnokságban, aranyérmet nyertünk, s kvalifikáltuk magunkat a nemzetközi kupába. Egy magamfajta szikár srácnak, aki két évvel korábban még Belfast utcáin rúgtam a port, több volt ez, mint csoda."

Sir Matt Busby irányításával a Manchester United 1968-ban ért a csúcsra, két esztendővel a világbajnoki aranyérem és egy évvel a Celtic BEK-sikere után, ismét ünnepelhetett a brit futballvilág, ezúttal a Manchester United lett Európa legjobbja (Best pedig elnyerte az Aranylabdát).

Best fürdött a sikerekben, ahogy a MU egyik honlapján fogalmaznak róla: ő lett az első popsztár futballista. "Az ötödik Beatles-fiú" becenevet nem véletlenül kapta, habzsolva az életet még zenei pályán is kipróbálta magát, hetente tízezerszámra kapta a rajongói leveleket. Alkohol, nők, éjszakai élet - ez lett a világsztár sorsa.

Best 1974-ben, 28 évesen jelentette be először visszavonulását (amelyet még öt ilyen bejelentés követett), s hagyta el a másodosztályba visszacsúszó Manchester Unitedet. Később mégis visszatért a futballpályára, játszott a Fulham (1976-77), a Stockport County, a Cork Celtic, a L. A. Aztecs (1976-78), a Fort Lauderdale Strikers (1978-79), megint a Fulham (1979) és a San Jose Earthquakes (1980-81) csapatában, pályafutását 1983-ban, a Bournemouth, majd az ausztrál Brisbane Lions gárdájában fejezte be.

"Elsodort az élet, belecsöppentem az éjszakai életbe. Két barátommal együtt éjszakai lokált nyitottunk, ott voltam minden éjszaka, jött a szerencsejáték és a sok nő. Amikor már besokalltam, elmentem az Egyesült Államokba játszani" - mesélte Best az 1976-os esztendőről.

Az alkoholista klasszis ittas vezetésért és egy rendőr bántalmazásáért három hónapot börtönben is töltött, majd súlyos májbetegségét követően - többszöri elvonókúra után - 2002-ben transzplantáción esett át. Augusztusban még arról mesélt, hogy szinte teljesen meggyógyult, s bár nem lehet kikerülni az alkoholt, hiszen a reklámok, a haverok mind-mind erről beszélnek, küzdeni kell ellene tiszta erejéből.

Úgy tűnik, nem sikerült neki: október 1-jén megfázással került kórházba, ahol azonban az állapota egy vesegyulladás és belső vérzés következtében nagyon leromlott, pár napig életveszélyben is volt. Ezután hazamehetett, ám november 18-án újra kórházba (majd lélegeztetőgépre) került.