Ronaldinhóé a jubileumi Aranylabda
2005. november 28. 19:17
Ronaldo de Assis Moreira, röviden Ronaldinho 1980. március 21-én született Porto Alegrében. Nagy szegénységben élt a családjával egészen addig, míg bátyja, Roberto híres futballista nem lett. A kis Ronnie minden erejével azon volt, hogy bátyja példáját követve remek focistává váljon. Tizenkét éves volt, amikor tragikus fordulat következett be életében: édesapja, aki a Gremio stadionjában volt parkolóőr, belefulladt házuk úszómedencéjébe.
Ekkor Roberto - aki egyébként egészen a brazil olimpiai válogatottságig vitte - vette át a családapa szerepét, Ronaldinho pedig minden energiájával még inkább a futballra öszpontosított. Tehetségére nagyon fiatalon felfigyeltek - kilencéves korában már a Gremio játékosa volt -, de "csak" 18 évesen mutatkozhatott be a nagycsapatban. A következő esztendőben már a nagyválogatottban is bemutatkozott: az 1999-es Copa Américán tűnt fel, ugyanebben az évben gólkirályi címet nyert a Konföderációs-kupán.
Európából a Paris Saint-Germain érdeklődött iránta, de csak hosszas jogi huzavona után került a párizsiakhoz, fél éven keresztül egyáltalán nem játszott. A válogatottból is kikerült, és Scolari csak 2001-ben hívta vissza, miután a PSG-ben jó idényt produkált. A nemzeti csapat trénere jól döntött, hiszen Ronaldinho a 2002-es világbajnokságon remekül futballozott, nagy szerepe volt a selecao aranyérmében.
Később a PSG-nél problémái akadtak a szakvezetővel, Luis Fernandezzel, ráadásul a csapat is gyengébben szerepelt. Ennek ellenére a Real Madrid, a Manchester United és a Barcelona versengett az aláírásáért - végül az utóbbi került ki győztesen, és a katalán drukkereknek új kedvencük és szupersztárjuk lett. Tavalyi remeklését jól mutatja, hogy a FIFA az év játékosának választotta, míg az Aranylabda-szavazáson dobogós volt, mindössze pár ponttal maradt le a második helyezett Deco mögött.
A 2005-ös esztendőben viszont teljes mértékben meghódította a világfutballt. Az egész esztendő során kiemelkedő teljesítményt nyújtott, ami rendkívül látványos játékkal párosult, így nem meglepő, hogy idén már a France Football díját, a legnagyobb presztízzsel bíró Aranylabdát is elhódította.
A legjobbak egymás ellen - Lampard és Ronaldinho
(még több kép az idei aranylabdásról)
A katalán sztárklub futballistájának első idei találatára nem kellett sokat várni, már január 22-én eredményes volt a Racing Santander ellen, és a tavaszi szezon hátralévő részében további öt alkalommal talált be a bajnokságban, nem is beszélve számtalan gólpasszáról. Kulcsszerepet vállalt abban, hogy a katalánok hosszú szünet után ismét aranyérmet nyertek Spanyolországban. A Bajnokok Ligájában is villogott, a Chelsea FC elleni negyeddöntő visszavágóján kétszer is betalált (második gólját a sorozat legszebb találatának választották), és nem rajta múlott, hogy csapata kiesett. A nyáron sem pihent sokat, hiszen ott volt a Konföderációs-kupán, ahol a selecao meghatározó játékosa volt: betalált az elődöntőben és a fináléban is, összesen három góllal zárta a tornát.
A világbajnoki selejtezőkön is ő volt a vb-címvédő aranysárga mezesek egyik legnagyobb ásza, az idén két gólt szerzett a kvalifikációs sorozatban, ősszel pedig ott folytatta a bajnokságban, ahol tavasszal abbahagyta: máris kilenc gólnál jár (a Barca vezeti is a bajnokságot), emellett a BL-ben is négyszer volt eredményes, az Udinese ellen például mesterhármast vágott. Teljesen megérdemelten hódította el az Aranylabdát, kíváncsian várjuk, mire lesz képes a 2006-os világbajnokságon - biztosan nem rajta fog múlni a selecao - várható - németországi diadalmenete.
Ronaldinho névjegykártyája:
született: 1980. március 21. , Porto Alegre
magasság/testsúly: 1,80 m, 76 kg
klubjai: Gremio (brazil, 1986-2001), Paris St.Germain (francia, 2001-2003), FC Barcelona (spanyol, 2003-)
posztja: támadó középpályás, csatár
válogatottság/gól: 62/27
első mérkőzés a válogatottban:1999. június 26.: Brazília - Lettország (3-0)
első gól a válogatottban:1999. június 30.: Brazília - Venezuela (7-0)
eredményei: U17-es világbajnok (1997), a torna legjobb játékosa (1997), Copa America-győztes (1999), világbajnok (2002), a FIFA-nál az év játékosa (2004), Konföderáicós-kupa-győztes (2005), spanyol bajnok (2005), aranylabdás (2005).