A legjobb futballisták és az Aranylabda

A France Football által létrehozott Aranylabda-szavazás immár majd ötven éve az egyik legrangosabb egyéni díjnak számít a világ labdarúgásában. Az első négy évtizedben a szaksajtó európai képviselői bárkire adhatták voksukat, 1995 óta azonban a francia újság egy ötvenes listával limitálja a jelölteket, vagyis a legutóbbi tíz alkalommal közülük került ki a végső győztes. Az elmúlt évtized végeredményeinek vizsgálata tehát valamivel jobb képet ad az európai futballról - a tendenciák bizony legalábbis érdekesek.

Tíz esztendő ötven jelöltje a legextrémebb esetben ötszáz futballistát jelentene, de ez feltételezné, hogy egyetlen játékos sem került be a kandidálók közé kétszer, ami természetesen elképzelhetetlen. 1995 és 2004 között összesen 238-an mondhatták el magukról, hogy a France Football valamelyik évben az esztendő ötven legjobb, Európában futballozó játékosa közé választotta őket, ami még mindig elég magas szám, de ez tovább csökken, ha azt is megvizsgáljuk, hogy az adott esztendőben a jelöltek közül hányan voltak olyanok, akik csak a listán szerepeltek, szavazatot viszont nem kaptak.

Ebből a szempontból rendkívül árulkodó a lista, hiszen a tendencia nyilvánvaló: míg az 1995-ös szavazáson az ötvenes listáról mindössze 15-en maradtak voks nélkül, ez a szám az 1997-es esztendő kivételével (amikor 36 futballista kapott szavazatot, ez rekordnak számít) egészen 2003-ig folyamatosan emelkedett, és bár a 2004-es szavazás megint egy kis visszaesést hozott, a legutóbb is 21-en maradtak pont nélkül. 2002-ben és 2003-ben viszont a jelölteknek alig több mint fele kapott pontot, abban a két évben az ötvenes listáról 24 játékosra senki sem voksolt - a jelek szerint az európai labdarúgás elitje, legalábbis ami a személyi vonatkozásokat illeti, egy kissé leszűkült. A tíz esztendő alatt az összes jelölt 34 százaléka maradt pont nélkül, ami azért elég jelentős szám.

Összesen 67 olyan focista akad, aki mindössze egyszer volt a kandidánsok között, de pontot nem tudott szerezni, azonban ennél sokkal fájóbb lehet, ha valaki több jelölés után is szavazat nélkül maradt. Ebből a szempontból három labdarúgó viszi el a pálmát: Sonny Anderson, Sylvain Wiltord és Paul Scholes négy esetben is felkerült az ötvenes listára, ám ott pont nélkül végzett. A brazil csatár 1997-ben, 2000-ben, 2001-ben és 2002-ben mondhatta ezt el magáról, Wiltord 1999-ben, 2000-ben, 2002-ben és 2003-ban járt így, míg Scholes a legutóbbi négy évben egyaránt ott volt az ötvenes listán, hogy - holtversenyben - az utolsó helyen végezzen, szerzett pont nélkül.

Az első két eset még magyarázható a jelöltlistát összeállító francia újság némi elfogultságával (Anderson rendszeresen a francia bajnokságban nyújtott teljesítménye miatt került be az ötvenbe), de Scholesnál ez sem helytálló magyarázat. Háromszor maradt szavazat nélkül Robert Pires, Pauleta (újabb állandó francia gólkirály) és Nakata Hidetosi - utóbbi labdarúgó esetében elég nyilvánvaló a gyanú, hogy a listát összeállítók szerették volna, ha egy ázsiai focista is ott van az ötven jelölt között, a szavazók viszont (teljesen jogosan) egyszer sem adtak pontot a japán középpályásnak.

A két jelölésből kétszer pont nélküliek listáját Pablo Aimar, Iker Casillas, Enrico Chiesa, Robbie Fowler, Bernard Lama, Claude Makelele, Augustine Okocha, Gianluca Pagliuca és Tomás Rosicky alkotják - közülük Chiesa, Lama, Fowler és Pagliuca már aligha fog változtatni helyzetén. A legutóbbi évben jelölt több görög focista közül is nehéz elképzelni, hogy bármelyikük ott lesz a következő években is az ötvenes listán.

Az összes jelölt több mint fele, egészen pontosan 138-an mindössze egyetlen jelöléssel büszkélkedhetnek, ami természetesen az elmúlt évek kandidálóit illetően még tovább növekedhet, ugyanakkor jó pár esetben tisztán látható, hogy a focista "ötperces hírneve" melyik nagy tornának volt köszönhető (természetesen remek focistákról van szó, akik azonban más években, viadalokon korántsem tudtak ilyen kiemelkedő teljesítményt nyújtani).

Az 1996-os Európa-bajnokság hozta meg az eddig egyetlen jelölést Radek Bejbl, Patrik Berger, Alen Boksic, Andreas Köpke, Karel Poborsky, Kubilay Türkyilmaz és Christian Ziege számára, az 1998-as világbajnokságnak köszönhetően Denílson, Tore-André Flo, Adrian Ilie, Robert Jarni, Sunday Oliseh és Ariel Ortega mondhatja el magáról, hogy jelölve volt az Aranylabdára, a 2000-es kontinensviadalon Hakan Sükür, Savo Milosevic, Nuno Gomes és Boudewijn Zenden vívta ki magának pályafutása eddigi egyetlen Aranylabda-jelölését. A 2002-es világbajnokság pedig különösen jó példa ebből a szempontból, hiszen akkor Yildiray Bastürk, Pape Bouba Diop, El-Hadji Diouf, Hasan Sas, Inamoto Junicsi, Miroslav Klose, Bernd Schneider, Seol Ki-hyeon és Marc Wilmots járt hasonló cipőben.