Jól bírja a kettős terhelést a Villarreal

Az előző idény legnagyobb meglepetését kétségkívül a Villarreal CF szolgáltatta, hiszen a sárga-kékek a harmadik helyen végeztek a bajnokságban, amivel a klub történetének legnagyobb sikerét érték el, és jogot szereztek a Bajnokok Ligája selejtezőjében való indulásra. Sokan azt gondolták, a hazai és nemzetközi szereplés együtt túl sok lesz a meglehetősen szűk játékoskeretnek, ám a csapat egyelőre mindkét fronton megállja a helyét.

A Villarreal CF eleinte csak azzal hívta fel magára a spanyol és nemzetközi közvélemény figyelmét, hogy rengeteg dél-amerikai (elsősorban argentin) játékost foglalkoztatott, később azonban már az eredmények miatt is az érdeklődés középpontjába került a chilei Manuel Pellegrini együttese. A gárda a remekül irányító Juan Román Riquelme és a 25 góllal nemcsak a spanyol, hanem Thierry Henryval megosztva az európai Aranycipőt is kiérdemelt uruguayi Diego Forlán vezetésével a harmadik helyet szerezte meg a bajnokságban, amely azt is jelentette, hogy a Villarreal (története során először) jogot szerzett arra, hogy a Bajnokok Ligája selejtezőjében induljon.

Hogy Európában is helyt álljon a csapat, mindenképpen meg kellett erősíteni a keretet, amely az előző idényben meglehetősen szűk volt, így sérülések vagy eltiltások esetén Pellegrininek nemigen maradt variációs lehetősége (sokak szerint ezért esett ki a Villarreal az UEFA-kupa negyeddöntőjében a holland AZ Alkmaar ellen). A legnagyobb fogás kétségtelenül Forlán és Riquelme megtartása volt. Az uruguayinak élő szerződés volt, így nem volt nehéz maradásra bírni, az argentin viszont csak kölcsönben szerepelt a sárgáknál, így megszerzéséért az FC Barcelonával kellett tárgyalni. Mivel a katalánok valamilyen rejtélyes okból kifolyólag továbbra sem tartottak igényt a világ egyik legjobb irányítójára, hétmillió euróért sikerült megvenni. A szerződésben szerepelt egy záradék, amely szerint ha a Villarreal bejut a BL-be, további hárommillió euró illeti a Barcelonát. Ezt az összeget szeptemberben nagy örömmel utalta át a klubvezetés, mivel ez azt jelentette, hogy a csapat túlélte a selejtezőt, és (az Everton FC elleni kettős győzelemmel) bekerült a csoportkörbe, ahol jóval több pénz várt az együttesre, mint amennyit Riqueelméért fizettek.

A selejtezőkön már pályára léphetett a klub valamennyi nyári szerzeménye, hiszen a vezetők nemcsak a Riquelme-üggyel töltötték az idejüket az átigazolási időszakban. Kapusposzton mindenképpen szükség volt az erősítésre, hiszen a korábbi első számú hálóőr, José Manuel Reina a Liverpool FC-hez igazolt. A klubot ismerők nem lepődtek meg azon, hogy a remek portás helyettesét (sőt helyetteseit) Dél-Amerikában találta meg Pellegrini: az argentin Mariano Barbosa a Banfieldtől, az uruguayi Sebastián Viera pedig a montevideói Nacionaltól érkezett.

A védelem erősítésére az UEFA-kupában éppen a Villarreal ellen remekelt, holland válogatott Jan Kromkamp csatlakozott a kerethez, a legismertebb új szerzemény pedig a középpályára érkezett Alessio Tacchinardi személyében, aki 11 évnyi hűséges szolgálat után hagyta ott a vele hosszú ideje packázó Öreg Hölgyet, a Juventus FC-t. Azért ebbe a csapatrészbe is illett egy dél-amerikai játékost szerződtetni, ezért a Villarreal megvette az El Nacionaltól az ecuadori válogatott Luis Antonio Valenciát. A csatársor is erősödött, bár ide nem érkezett új játékos: José Mari végre sérülések nélkül vészelte át a nyári alapozást, így rá is teljes értékű harcosként számíthatott a szakvezetés. Hamar szükség is lett az egykor az AC Milannál is megfordult csatár szolgálataira, hiszen sem Luciano Figueroa, sem Forlán nem kezdte valami jó formában az idényt.

A csatárok gyengébb teljesítménye pedig az egész csapat szereplésére kihatott: a Villarreal a bajnokság első négy fordulójában mindössze két pontot szerzett, és ugyan a Bajnokok Ligájában remekül helytállt (0-0 a Manchester United és a Lille OSC ellen), a hat találkozón mindössze négy gólt szerzett a csapat, ami a tavalyi, majdnem kétgólos meccsenkénti átlaghoz képest rendkívül kevésnek tűnt. José Mari csapatba kerülése azonban jót tett a gárdának, hiszen a negyedik játéknap óta nem szenvedett vereséget a csapat a bajnokságban, és a góllövés is beindult: nyolc meccsen 16 gólt lőtt a gárda.

A Villarreal 13 forduló után már a harmadik helyen állt a táblázaton, a Bajnokok Ligájában pedig öt kör után egy győzelemmel és négy döntetlennel (azaz veretlenül!) vezette csoportját a Lille, a Manchester United és a Benfica előtt. Ha így folytatják Manuel Pellegrini tanítványai, nekik és a szurkolóknak az idei még szebb szezonjuk lesz, mint amilyen a tavalyi volt.