Az utolsó előtti játéknapon dőlt az elsőség sorsa az orosz pontvadászatban, és akárcsak 1995 óta mindig, most is egy moszkvai együttes szerezte meg a bajnoki címet. Azonban nem a Lokomotiv, amely a nyáron még szinte behozhatatlannak tűnő előnnyel vezetett, hanem az idei UEFA-kupa-győztes, a CSZKA - a katonacsapat maximálisan kihasználta a Vasutasok botladozását.
A nyáron még minden jel arra mutatott, hogy a Lokomotiv Moszkva megvédi elsőségét, hiszen a vasutascsapat meggyőző fölénnyel vezetett a tabellán: volt, hogy az együttes előnye meghaladta a tíz pontot, és a listavezetőnek különösen a védelme funkcionált egészen pazarul. A Lokomotiv alig kapott gólt, és semmi sem utalt arra, hogy bármelyik együttes utolérheti - még akkor sem, ha a CSZKA-nak a tavaszi UEFA-kupa-menetelés miatt volt pár elmaradt mérkőzése.
A két gárda közötti különbség még augusztus végén, a 21. fordulót követően is hét pont volt a Lokomotiv javára, a listavezető azonban ezt követően érthetetlen hullámvölgybe került. Az augusztus 28-án az Amkar Perm ellen aratott idegenbeli győzelem után (amelyen a Lokomotiv háromgólos hátrányból fordított) a csapat hét mérkőzésen keresztül nyeretlen maradt. Igaz, ez idő alatt csak egyszer kapott ki, a többi hat összecsapásán pedig egyaránt döntetlent ért el, de ez a hanyatlás elég volt ahhoz, hogy a CSZKA nemcsak hogy utolérje, hanem meg is előzze. A katonacsapat ugyanezen hét forduló alatt hat találkozót nyert, és csak egyszer ért el döntetlent, így a 29., vagyis utolsó előtti fordulóra már Vágner Love-ék vezettek négy ponttal - vagyis egy győzelemmel bebiztosíthatták elsőségüket.
A CSZKA-nál azonban igyekeztek nem örülni előre, hiszen tavaly is hasonló volt a szituáció, és akkor a Lokomotiv kiénekelte a sajtot a szájukból. Akkor a CSZKA volt képtelen nyerni az utolsó három fordulóban, és a Vasutasok megelőzték riválisukat. Éppen ezért most a gárda mestere, Valerij Gazzajev nyilatkozatstopot rendelt el, sőt még azt is megtiltotta focistáinak, hogy elolvassák az újságokat, annak érdekében, hogy csak a soron következő meccsre koncentráljanak. Ez a találkozó ugyanis nem ígérkezett könnyűnek, hiszen egy másik fővárosi együttes, a Dinamo volt az ellenfél, amely az idén ugyan a vártnál haloványabban szerepel (a forduló előtt a nyolcadik helyen állt), de tömve volt légiósokkal, és persze a presztízs is sokat számított.
A Dinamo stadionjában 25 ezren foglaltak helyet a lelátókon, és azt láthatták, hogy a CSZKA megpróbálja gyorsan eldönteni a mérkőzést, a vendégek már az első perctől kezdve nagy erőkkel rohamoztak, a kezdő tizenegyében négy portugál labdarúgót felvonultatott Dinamo pedig csak védekezett. A vendégrohamok a második félidő elején hoztak eredményt, akkor az előrehúzódott védő, Alekszej Berezuckij talált be, aminek nyomán a CSZKA fanatikusai kisebbfajta tűzijátékot rendeztek - a pirotechnikai bemutató miatt közel öt percig állt a játék. A listavezető azonban ezt követően sem állt le, és a szezon legjobbjának tartott brazil középpályás, Daniel Carvalho egy látványos emeléssel bebiztosította a győzelmet ezzel együtt a bajnoki aranyat a csapatnak - a hatperces hosszabbításban elért szépítő találat a Dinamo részéről már nem osztott, nem szorzott.
A bajnokság utolsó fordulójában tehát a legnagyobb kérdés az volt, hogy melyik együttes szerzi meg a bajnok CSZKA Moszkva mögött a Bajnokok Ligája-indulást érő második helyet, és a pozícióért küzdő két együttes, a Szpartak és a Lokomotiv éppen egymás ellen lépett pályára. A két moszkvai klub különböző hangulatban várhatta a találkozót: míg a Vasutasok egyértelműen csalódásként élték meg, hogy hiába vezettek szinte végig a bajnokságban, végül lecsúsztak az első helyről, addig a Szpartaknál (amely az előző két évben meglehetősen rosszul szerepelt) már a bronzérmet is sikerként könyvelték volna el. Persze azért igyekeztek megszerezni a második helyet, és erre több esélyük volt, hiszen a két, azonos pontszámmal álló gárda közül a Szpartaknak volt több győzelme, vagyis egy döntetlennel is maradt volna második, míg a Lokomotivnak mindenképpen nyernie kellett a rangadón.
A Vasutasok hazai pályán fogadhatták riválisukat mintegy 30 ezer néző előtt, a vendéglátóktól azonban hiányzott a sérült Dmitrij Szicsov és a brazil Lima is - igaz, a Szpartak meg házi gólkirályára, Roman Pavljucsenkóra nem számíthatott hasonló okok miatt. A hazai együttest bő negyedóra elteltével újabb csapás érte, hiszen játékmestere, a válogatott Marat Iszmajlov is kidőlt a sorból, és le kellett cserélni - ezzel együtt az első félidőben inkább a Lokomotiv játszott fölényben. Vagyim Jevszejev csak centikkel lőtt mellé, majd a grúz támadónak, Georgi Cselidzének sikerült meglépnie őrzőjétől, a szerb Nemanja Vidictől, ám nem tudott túljárni a Szpartak lengyel kapusának, Wojciech Kowalewskinek az eszén. Cselidze a második félidő elején is kihagyott egy ziccert, és ez megbosszulta magát, mert a vendégek első helyzetükből betaláltak: a középpályás, Jegor Tyitov fejelt a hálóba. A hajrában a Lokomotiv jobbhátvédje, a grúz Malkaz Aszatiani felhúzódott a középpályára, és ez a húzás bejött, hiszen öt perccel a lefújás előtt neki sikerült egyenlítenie, igaz, lövése megpattant a blokkolni szándékozó Vidicen. A Vasutasok ezt követően elkeseredett rohamozásba kezdtek a győztes gól érdekében, de nem tudták megszerezni, így aztán maradt a döntetlen, és a második hely a Szpartaké lett.
Érdekes módon a bajnokság álomcsapatában, amelyet a legrangosabb orosz szaklap, a Szport Ekszpressz állított össze, egyetlen Szpartak-futballista sem szerepelt, ami jelzi, hogy az ezüstérmes inkább csapategységének köszönhette remek helyezését. Az év tizenegyében egyébként a CSZKA dominált hat focistával, másik négyet a Lokomotiv adott, az egyetlen "kakukktojás" pedig a Zenitből került ki. A liga álomcsapata a következő: Szergej Ovcsinnyikov (Lokomotiv) - Vaszilij Berezuckij (CSZKA), Szergej Ignasevics (CSZKA), Alekszej Berezuckij (CSZKA) - Elver Rahimics (CSZKA), Rolan Guszev (CSZKA), Dmitrij Loszkov (Lokomotiv), Dinijar Biljaletgyinov (Lokomotiv), Daniel Carvalho (CSZKA) - Dmitrij Szicsov (Lokomotiv), Andrej Arsavin (Zenit Szankt-Petyerszburg). Az is furcsa, hogy a tizenegy focista között mindössze két légiós van (Rahimic és Daniel Carvalho), miközben az orosz klubok többsége soha nem látott mértékben alkalmazta a külföldi focistákat, a Dinamo például egy alkalommal orosz focista nélküli kezdő tizeneggyel állt ki.
A bajnokság végeredménye:
m | gy | d | v | gk | p | ||
1. | CSZKA Moszkva | 30 | 18 | 8 | 4 | 48-20 | 62 |
2. | Lokomotiv Moszkva | 30 | 14 | 14 | 2 | 41-18 | 56 |
3. | Szpartak Moszkva | 30 | 16 | 8 | 6 | 47-26 | 56 |
4. | Rubin Kazany | 30 | 14 | 9 | 7 | 45-31 | 51 |
5. | FK Moszkva | 30 | 14 | 8 | 8 | 36-26 | 50 |
6. | Zenit Szankt-Petyerszburg | 30 | 13 | 10 | 7 | 45-26 | 49 |
7. | Torpedo Moszkva | 30 | 12 | 9 | 9 | 37-33 | 45 |
8. | Dinamo Moszkva | 30 | 12 | 2 | 16 | 36-46 | 38 |
9. | Sinnyik Jaroszlavl | 30 | 11 | 4 | 15 | 26-32 | 38 |
10. | Tom Tomszk | 30 | 9 | 10 | 11 | 28-33 | 37 |
11. | Szaturn Ramenszkoje | 30 | 8 | 9 | 13 | 23-25 | 33 |
12. | Amkar Perm | 30 | 7 | 12 | 11 | 25-36 | 33 |
13. | FK Rosztov | 30 | 8 | 7 | 15 | 26-41 | 31 |
14. | Krilja Szovjetov Szamara | 30 | 7 | 8 | 15 | 29-44 | 29 |
15. | Alanyija Vlagyikavkaz | 30 | 5 | 8 | 17 | 27-53 | 23 |
16. | Terek Groznij* | 30 | 5 | 5 | 20 | 20-50 | 14 |
* A Terek Groznijtól hat pontot levontak!
Kiesett az Alanyija Vlagyikavkaz és a Terek Groznij. Feljutott a Lucs-Energija Vlagyivosztok és a Szpartak Nalcsik.
A góllövőlista élmezőnye:
14 gólos: Kiricsenko (FK Moszkva)
13 gólos: Derlei (Dinamo Moszkva)
12 gólos: Szemsov (Torpedo Moszkva)
11 gólos: Pavljucsenko (Szpartak Moszkva)
10 gólos: Olic (CSZKA Moszkva), Panov (Torpedo Moszkva)
A bajnokcsapat névjegykártyája
alapítási éve: 1923
címe: Leningradskiy Prospect 39a, 125 167 Moskva. telefonszáma: 00-7-095-2 137 329
telefaxszáma: 00-7-095-2 132 809
internetcíme:www.cska.ru
elnök: Jevgenyij Giner
stadion: Dinamo (36 830 férőhelyes)
edző: Valerij Gazzajev
eddigi sikerei: kétszeres orosz bajnok (2003, 2005), hétszeres szovjet bajnok (1946, 1947, 1948, 1950, 1951, 1970, 1991), orosz kupagyőztes (2002), hatszoros szovjet kupagyőztes (1945, 1948, 1951, 1955, 1991, 2000), UEFA-kupa-győztes (2005)