Hatalmas a tömörülés a Lyon mögött

A jelek szerint a címvédő Olympique Lyon jó eséllyel pályázik arra, hogy a francia labdarúgás történetében először sorozatban öt bajnoki címet nyerjen: a legutóbbi négy kiírás győztese ugyanis most is meggyőző fölénnyel áll a tabella első helyén. A címvédő mögött ugyanakkor hatalmas a tömörülés, a második RC Lenst és a kilencedik AS Saint-Etienne-t mindössze három pont választja el egymástól, míg a hátsó régióban az utolsó három helyezett kissé leszakadt a mezőnytől, vagyis a kiesés elleni küzdelem kevésbé izgalmasnak ígérkezik.

Az Olympique Lyon első három bajnoki címét még viszonylag izgalmas versenyben szerezte meg, a legutóbbi idényben azonban már nagy fölénnyel végzett az élen, és úgy tűnik, hogy a jelenlegi pontvadászatra is valami hasonló a forgatókönyv.

Az OL magasan kiemelkedik a mezőnyből, eddig mindössze egy vereséget szenvedett (azt is a 19. fordulóban), a legtöbb gólt szerezte, és fél távnál 12 pontos előnye van, ami eléggé meggyőző. A klubot a jelek szerint nem zavarta meg, hogy a nyáron a szakvezető, Paul le Guen lemondott posztjáról (érdekesség, hogy az edző azóta sem talált új csapatot magának), hiszen a helyére került Gérard Houllier - aki hosszú évek után tért vissza a francia labdarúgásba - zökkenőmentesen vette át a szerepét.

Az egyesület vezetésének szokásához híven megint sikerült együtt tartania a keret nagy részét, az egyetlen komoly távozóért, Michael Essienért pedig akkora summát kapott a Chelsea FC-től - ami nagy részben az alkudozásban a végsőkig kitartott rafinált elnöknek, Jean-Michel Aulas-nak köszönhető -, hogy a lyoniak végre tudták hajtani Houllier azon kívánságát, amely szerint majd minden posztra legyen két azonos képességű játékosuk.

Erre azért volt szükség, mert a Lyon végre a nemzetközi porondon is nagyot akar dobni, és a Bajnokok Ligája csoportmérkőzései során a gárda valóban úgy szerepelt, hogy már a titkos esélyesek közé sorolják. Houllier a taktikán nem módosított, a Lyon az esetek többségében ma is egy csatárral lép pályára, akit klasszikus szélsők támogatnak a középpályáról, ugyanakkor a tökélyre fejlesztette a rotációs szisztémát, a kapus Grégory Coupet mellett csupán a két brazil középhátvéd, Cris és Claudio Cacapa számított kihagyhatatlannak az ősz során.

A lyoniak legnagyobb vetélytársának eleinte a Paris Saint-Germain ígérkezett, amely a balul sikeredett előző szezon után ismét nagy reményekkel és elvárásokkal vágott neki a pontvadászatnak. A megújult vezetőség a csapatot a legutóbbi pontvadászat végén átvett szakvezetőnek, Laurent Fournier-nak további bizalmat szavazott, és minden anyagi lehetőséget megteremtett számára ahhoz, hogy a szája íze szerint alakítsa át a keretet.

Ennek megfelelően a párizsiak a nyár legdrágább francia transzferét hajtották végre az AJ Auxerre támadójának, Bonaventure Kalounak a megszerzésével (az elefántcsontparti csatár 8,5 millió euróba került), és a legnagyobb név is hozzájuk érkezett az AC Milanból hazatért középpályás, Vikash Dhorasoo személyében.

Eleinte úgy tűnt, hogy a fővárosi egyesület valóban versenyben lehet a címvédővel, hiszen első három mérkőzését megnyerte a gárda, Fournier pedig kialakított egy állandó kezdő tizenegyet, amelyen csak végszükség esetén változtatott (márpedig ez az állandóság az elmúlt években nem nagyon volt jellemző a PSG-re), de amint elkönyvelték az első rosszabb eredményeket, máris megváltozott a harmonikusnak tűnő hangulat. Amikor az edző kihagyta a csapatból a gyengébben teljesítő sztárokat, Kalou és Dhorasoo is megsértődött, Fournier pozíciója pedig megingott - ennek ellenére az utolsó forduló után további bizalmat szavaztak neki. A csapatot mindenesetre továbbra is Pauleta viszi a hátán, a portugál támadó már tucatnyi találatnál jár, vagyis a fővárosiak góljainak több mint felét ő szerezte, a párizsiak pedig nem szakadtak le annyira az élmezőnytől, hogy ne érhessenek oda akár a második helyre - az elsőség azonban valószínűleg továbbra is csak álom marad.