Három olyan klub is akad, amely a fenti hármasnál eggyel több pontot szerzett, és ebből a trióból alapvetően mindegyik gárda jó szereplése kisebbfajta meglepetés. Az AJ Auxerre-t illetően a szakértők bizonytalanok voltak a szezon előtt, mert nem lehetett tudni, hogy az együttes miként reagálja le az őskövületnek és élő legendának számító szakvezető, Guy Roux távozását - elvégre amikor korábban a mester egy évre "visszavonult", akkor az AJA majdnem kiesett a legjobbak közül.
Most viszont sikerült megfelelő utánpótlást találni a volt szövetségi kapitány, Jacques Santini személyében, aki rövid idő alatt is a saját szakmai elképzelése alapján formálta át az együttest (a leglényegesebb változás az volt, hogy áttért a kétcsatáros játékra, szemben a Roux által favorizált 4-5-1-es hadrenddel), és az eredmények is kiválóan alakultak: ha nincs az utolsó fordulóban nagy meglepetésre hazai pályán elszenvedett vereség az újonc AS Nancytól, az Auxerre a második helyen telelhetett volna.
Így viszont az őszi ezüstérem az RC Lensé lett, amely az első fordulóban elszenvedett vereség óta nem kapott ki, és ha nem lett volna egy hét mérkőzésből álló döntetlensorozata a szezon közben, akkor akár a Lyont is jobban megszorongathatná. Persze a Sang et Ornál (Vér és Arany) így sem panaszkodnak, főleg, hogy még az UEFA-kupában is áll a gárda (ugyanez igaz egyébként az AS Monacóra és az Olympique Marseille-re is), ami már csak azért is elképesztő teljesítmény, mert a Lens mondhatja magáénak a Ligue 1 egyik legszűkebb keretét, a klub mindössze 19 focistát vetett be az ősz során.
Az ugyancsak 32 pontos Girondins Bordeaux-nál sem volt jellemző a rotációs szisztéma, a gárdának egy meglehetősen stabil kezdő tizenegye volt, elsősorban a védelem maradt változatlan az ősszel, aminek meg is lett az eredménye: a bordeaux-iak kapták ugyanis a legkevesebb gólt 19 forduló alatt, és ennek köszönhetően állnak jelenleg a dobogón, noha a szerzett találataik száma hasonlóan kevés volt.