A bővebb élmezőnyhöz lehet még sorolni a Lille OSC-t és az AS Saint-Etienne-t is, e két egyesület lemaradása korántsem tetemes a dobogósokhoz képest. Közös még bennük az is, hogy nem annyira játékosaik egyéni képességei, hanem a remek csapatszellem miatt szerepelnek jól, ugyanakkor különböző edzői felfogással.
A Zöldek trénere, Elie Baup jellemzően egy állandó kezdő tizenegy híve, így aztán az ASSE összeállítását az újságírók és a szurkolók valószínűleg már kívülről fújják országszerte (a Lens mellett a Saint-Etienne vetette be a legkevesebb játékost az ősszel), míg a lille-iek mestere, Claude Puel éppen ellenkezően gondolkozik, és a rotációs szisztémát alkalmazza, meglehetősen eredményesen, elvégre csapata a kettős terhelést is állja, a BL-ből a Manchester United rovására került az UEFA-kupába.
A Saint-Etienne mögött egy hárompontos hiátus található, és a tizedik Stade Rennes-nek már inkább hátrafelé kell tekintenie, mint előre - a középmezőnyben szereplő gárdák egyetlen szerencséje, hogy az utolsó három helyezett jelentősen lemaradt a többiektől, a 18., és így jelenleg kieső FC Metz hátránya hét pont az eggyel előtte álló FC Sochaux-val szemben.
Az FC Nantes, a Toulouse FC, a Rennes, de még a Sochaux hívei is valószínűleg elégedetlenek azzal, hogy csapatuk a középmezőnyben végez, míg az OGC Nice, a Le Mans UC, az AS Nancy és az ES Troyes hívei (utóbbi három egyesület ráadásul újoncként szerepel az élvonalban) minden bizonnyal maximálisan elégedettek lennének, ha kedvenceik ugyanúgy állnának a bajnokság végén, mint most.
A három sereghajtónak ugyanakkor pazar hajrára lesz szüksége, ha meg akarja őrizni élvonalbeli tagságát, és a gyenge szereplés elsősorban az RC Strasbourg esetében érthetetlen, hiszen elzásziak az UEFA-kupában ott vannak a legjobb 32 között.