Sürgős fiatalításra szorul a Milan védelme

Az AC Milan az előző szezonban mind a bajnokságban, mind a Bajnokok Ligájában a második helyen végzett. Annak, hogy egyik sorozatban sem sikerült a győzelem a piros-feketéknek, a szakértők többsége szerint az volt az egyik fő oka, hogy a csapat védelme meglehetősen idős játékosokból áll, akik nemigen tudják felvenni a versenyt az ellenfelek villámgyors csatáraival. Carlo Ancelotti azonban a jelek szerint másként látta a helyzetet, hiszen a nyári átigazolási időszakban egyetlen védőt sem vásárolt.

Május végén, az elveszített bajnoki cím és Bajnokok Ligája-döntő után az AC Milan háza táján nem az ezüstérmeket ünnepelték, hanem a kudarc okait keresték, és igyekeztek tovább erősíteni az amúgy sem gyenge játékoskeretet. Érkezett is a PSV Eindhoven svájci középpályása, Johann Vogel, az Udinese ballábas cseh mindenese, Marek Jankulovski, valamint két csatár, Christian Vieri az FC Internazionalétól és Alberto Gilardino az AC Parmától.

Mivel Hernán Crespón kívül nem távozott alapember (Cristian Brocchi, Vikash Dhorasoo, Jon Dahl Tomasson és Christian Abbiati is többnyire a cserepadot koptatta az előző idényben), a keret talán erősebbnek tűnt a korábbinál, de érdekes módon a védelembe egyetlen játékos sem érkezett, pedig sokak szerint ez volt a Milan leggyengébb csapatrésze.

A hátsó alakzat ugyan sok nagy csatát megélt, rutinos játékosokból áll, de Cafú, Jaap Stam, Alessandro Nesta és Paolo Maldini már nem a gyorsaságáról híres (az idén negyvenéves Alessandro Costacurtáról nem is beszélve). Ráadásul a négyes legfiatalabb tagja, Nesta is már harmincesztendős lesz márciusban, így a szurkolók és a szakértők többsége szerint is sürgős fiatalításra volt (lett volna) szükség a hátsó alakzatban. Fel is merült több név (például az Olympique Lyonban szereplő brazil Crisé és az AS Romát erősítő román Cristian Chivué), de végül egyikük sem került Milánóba, így a klub változatlan (csak a tavalyinál még egy évvel öregebb) védelemmel vágott neki a 2005-2006-os idénynek.

Az új szezon nem a legjobban kezdődött, hiszen az első fordulóban az újonc Ascoli rögtön pontot rabolt a milánóiaktól. A hazai bemutatkozás alkalmával sikerült javítani (a Siena ellen nyertek 3-1-re Andrij Sevcsenkóék), de a következő idegenbeli bajnokin, a Sampdoria ellen 2-1-re kikapott Ancelotti együttese. A városban már válságról, edzőváltásról kezdtek suttogni, és ismét feltették a régi, túl öreg védelemről szóló lemezt is. A három meccsen ugyanis négy gólt kapott a Milan, ami meglehetősen soknak számít, különösen azt figyelembe véve, hogy a Samp kivételével kiscsapatok játékosai vették be Dida kapuját. Mielőtt Ancelotti állása komolyan veszélybe került volna, a játékosok összekapták magukat, egy káprázatos, nyolc mérkőzésen át tartó győzelmi sorozatot produkáltak a Serie A-ban, és feljöttek a táblázat második helyére.

Különösen a remek széria utolsó két találkozója marad emlékezetes: előbb az addig 100 százalékos Juventus FC-t intézték el a piros-feketék a Giuseppe Meazzában (a 3-1-es végeredmény akár szoros csatát is sejtethet, de már a félidőben 3-0-ra vezettek a hazaiak, akik a második játékrészre alaposan kiengedtek), majd a Bajnokok Ligája-résztvevő Udinese távozott egy ötössel Milánóból. Ezen a nyolc találkozón a védelem is jobban állt a lábán (mindössze öt gólt kapott Dida), de a rosszmájúak szerint csak azért, mert nemigen került a Milan térfelére a labda. A folytatásban aztán már több dolga volt a hátsó alakzatnak, és ez együtt járt az eredmények romlásával is: a Fiorentinától, a Chievo Veronától és az FC Internazionalétól is kikaptak Ancelotti fiai, akik így az év végére fényévnyi távolságba kerültek a Juventustól (kilenc pont a torinóiak előnye), és a városi rivális is eléjük került a tabellán - igaz, őket az év elején azonnal sikerült visszaelőzni.

Hogy melyik csapatrész a fő bűnös a vártnál gyengébb szereplésben, azt a számok mindennél jobban és objektívebben mutatják: a csatársor megteszi a magáét, hiszen az első 18 fordulóban a Milan szerezte a legtöbb gólt a bajnokságban (43-et, hárommal többet, mint a Juventus), a védelem azonban már korántsem büszkélkedhet ilyen jó statisztikával: a 21 kapott gólnál a Serie A-ban hat csapat is jobb mutatót tud felmutatni. Egyértelmű tehát, hogy Ancelotti nem várhat tovább a hátsó sor átalakításával, már a télen meg kell kezdenie, különben hiába rúgnak rengeteg gólt Sevcsenkóék, a piros-feketéknek esélyük sem lesz arra, hogy megnyerjék a bajnokságot vagy a Bajnokok Ligáját (a nemzetközi porondon csak óriási kínok árán élték túl a a csoportkört).

Állítólag zajlanak is a tárgyalások többek között a nyáron is megkörnyékezett Chivu ügyében az AS Romával, valamint a PSV Eindhovennel a brazil Alexről, de szó van egy esetleges Christian Abbiati-Jonathan Zebina cseréről is a Juventusszal. Ancelotti mindenesetre a minap kijelentette, a téli átigazolási időszakban mindenképpen igazolnak egy a nemzetközi piacon is nagy névnek számító játékost. Ezúttal alighanem védőt.