Erre meglehetősen sok példa volt, elég, ha csak Puskás Ferencet említjük, aki a spanyol nemzeti tizenegy színeiben ott volt az 1962-es vb-n, vagy Kubala Lászlót, aki három országban is válogatott volt, pályafutása során a magyar, a csehszlovák és a spanyol címeres mezt is magára húzhatta. Utoljára a kilencvenes évek politikai viharai idéztek elő hasonló történéseket, Jugoszlávia, a Szovjetunió és Csehszlovákia felbomlásával az ezen országok válogatottjában szerepelt játékosok valamelyik utódállam nemzeti csapatában szerepeltek a továbbiakban, és ezzel a több országban való válogatottság lehetősége végképp eltűnt.
Arra azonban minden bizonnyal még az ötvenes években sem volt példa, hogy egy testvérpár két tagja más-más ország címeres mezét húzhassa magára, márpedig néhány éve a Belgium-Portugália barátságos mérkőzésen, amikor a vendégeknél pályára lépett José Luis Vidigal, éppen ez történt meg. Vidigal bátyja, José Carlos - művésznevén Lito - ugyanis az idő tájt már tizenhatszoros angolai válogatottnak mondhatta magát.
Az eset sokkal egyszerűbb, mint amilyennek látszik: a família Angolából származik, és mindkét játékos még Luandában született. Az öt testvér közül a legidősebb, az akkor 34 éves Beto pályafutása során nem ütötte meg a válogatottság szintjét, így az ő esetében nem merült fel a probléma, hogy melyik ország színeiben szerepeljen. Egyébként ő is aktív futballista volt, igaz, csak a portugál negyedik vonalban, az O'Elvasnál. A második legöregebb fiú, José Carlos, azaz Lito neve a portugál válogatottnál ugyan nem merült fel, de 1996-ban bemutatkozhatott az angolai nemzeti tizenegyben, és ott volt az 1998-as Afrika-kupán is. A harmincesztendős játékos akkor a Belenenses csapatkapitánya volt, ennek ellenére már hosszú ideje nem hívták be az angolai válogatottba.
A futballcsalád legtehetségesebb tagja, José Luis, akit a sportág világa Vidigalként ismer, tehetségével már fiatal korában felhívta magára a figyelmet, és mivel pár alkalommal szerepelt a portugál U21-es válogatottban, az angolaiaknak hamar le kellett mondaniuk róla. Egy darabig úgy tűnt, hogy Vidigal maga is megbánhatta döntését, mivel a luzitánok nagyválogatottjába a biztató kezdet után nem tudott bekerülni. 27 évesen azonban rámosolygott a szerencse, hiszen a Sporting CP játékosaként a portugál nagyválogatottban is pályára léphetett. Ezáltal minden bizonnyal egyedülálló dolgot hajtottak végre, hiszen nem valószínű, hogy lett volna példa arra, hogy egy testvérpár két tagja két különböző ország válogatottja legyen.
A családban egyébként még két fiatalabb fiú van, és mindketten futballoznak. Ők már mindketten Portugáliában látták meg a napvilágot: a 25 éves Toni Vidigal a Penafielben játszott, míg a legfiatalabb, a húszesztendős Jorge az Estoril labdarúgója volt.