Egy edző Marco Polo nyomdokain

Az edzők élete a mai sikerorientált labdarúgásban nem valami könnyű, szinte lehetetlen elképzelni, hogy egy-egy tréner több éven keresztül ugyanannál a klubnál tevékenykedjen. A francia Guy Roux példája inkább kivétel, igaz, a magyarországi vagy a brazil edzőváltások - ebben legalább utolértük a dél-amerikaiakat - is extrém példának számítanak. A világcsúcsot azonban a várakozásokkal ellentétben nem egy brazil, spanyol vagy éppen egy olasz edző tartja, hanem egy német, név szerint Rudi Gutendorf. A germán szakember ugyanis hosszú edzői pályafutása során nem kevesebb, mint 50 alkalommal váltott klubot.

Gutendorf német, illetve svájci alacsonyabb osztályú csapatoknál kezdte edzői pályafutását még az 1940-es években, és 1955-től 1960-ig az akkor a helvét másodosztályban szereplő FC Luzernt vezette. Ezután azonban megkezdődött az állandó költözködés időszaka, ilyen hosszú ideig ugyanis egyetlen más klubnál sem bírta ki.

Legnagyobb sikerét 1963-ban érte el, amikor is az első alkalommal kiírt Bundesligában a Meidericher SV-vel egészen a második helyig menetelt. A következő szezonban azonban már a VfB Stuttgart kispadján ült, ahol azonban "természetesen" nem bírta ki egy évnél tovább. 1966-ban az Egyesült Államokba utazott, és ott a St. Louis együttesének edzője lett, onnan pedig a Bermuda-szigetekre hívták szövetségi kapitánynak.

Szinte nincsen olyan kontinens, ahol ne dolgozott volna: volt chilei, bolíviai, venezuelai, trinidadi, grenadai, Antigua és Barbuda-i, botswanai, ausztráliai, új-kaledóniai, fidzsi-szigeteki, nepáli, tongai, tanzániai, ghánai, kínai és mauritiusi szövetségi kapitány is. Időről időre visszatért Európába, többek között irányította az FC Schalke 04-et, a Tennis Borussia Berlint, a Hamburger SV-t, az 1860 Münchent, a Real Valladolidot és a Hertha BSC-t is.

A legnagyobb megtiszteltetés akkor érte, amikor a Fidzsi-szigetek szövetségi kapitányaként legyőzte csapatával Új-Zélandot. Akkor a helyi miniszterelnök egy 110 éves bálnafogat ajándékozott neki, márpedig ilyet korábban csak két személy kapott: II. János Pál pápa és II. Erzsébet királynő. Amikor Gutendorf Ruanda szövetségi kapitánya volt, az Elefántcsontpart elleni vb-selejtező előtt nem kis vállalkozásba fogott: elhatározta, hogy összegyűjti az Európában játszó ruandai származású játékosokat.

Ennek érdekében 18 órás repülőutat követően kétezer kilométert autózott, hogy a törökországi Gazientepben felszedje középpályását, Désiré M'Bonabucyát, innen Németországba utazott, ahol újabb két játékossal találkozott, majd Brüsszelen keresztül visszatért Kigaliba, Ruanda fővárosába, ahol az ország egyetlen nemzetközi szállodájában, a Des Mille Collines-ben (Ezer domb) szállt meg.

Korábban sikerült kibuliznia egy németországi edzőtábort is, ahonnan azonban négy legjobbja nem tért vissza, hanem politikai menedékjogot kért. Gutendorf mindezért egyetlen dollárt sem kapott, mégis boldogan csinálta. "A nyugdíjasélet nem nekem való" - mondta. A világbajnoki selejtezőből egyébként Elefántcsontpart jutott tovább 4-2-es összesítéssel...